Heti útravaló- 41.hét

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.”

Zsolt 62,6

Csend. Valakinek áldás, másoknak áldatlan állapot. Valaki keresi a csendet az életében, megint más igyekszik azt elűzni bármi áron. Jelen korunk folyamatosan „zajló”, „áradó” világában egyre nehezebb meglelni azt az időt és azt a helyet, amikor úgy igazán csendben lehetünk. Hol senki nem töri ránk az ajtót éppen legújabb negatív vagy pozitív élményeit elújságolva. Hol a minket körülvevő és életünk szerves részévé vált elektromos eszközök nincsenek a közelünkben kísértő szándékkal, hátha éppen most akar valaki felhívni, vagy üzenetet küldeni. Pedig milyen nagy szükségünk lenne arra, hogy néha kiszakadjunk a folyamatosan rohanó, késésben lévő hétköznapokból, megálljunk és elcsendesedjünk. Gondoljunk csak bele, ha a testünket ilyen nehezen tudjuk csendre bírni, mennyivel nehezebb lélekben is elcsendesedni. Mégsem lehetetlen vállalkozás! És milyen nagy szükség is van rá! Hiszen ha már megteremtettük magunknak azt a teret és időt, hol testileg elcsendesedhetünk, hol semmilyen külső tényező nem vonja el a figyelmünket, akkor ebben a külső csendben már törekedhetünk arra, hogy belsőnk is elcsendesedjen. Ebben a belső, lelki csendben juthatunk el arra a felismerésre, hogy minden látszat ellenére mégsem vagyunk egymagunk, hanem megtapasztalhatjuk a Szentháromság Isten jelenvaló valóságát. „Csak Istennél csendesül el a lelkem…” – mondja a zsoltáros. Ebben a valóságos, tapintható közelségben, hol maga Isten van jelen, már nem csak gondolataink, de szívünk számtalan indulata is csendre lelhet. A folyamatos félelmek és aggodalmak Isten érezhető közelségében elhalványulnak, mert másra kerül a fókusz. Nem a gondokra, hanem arra, aki a gondokat el tudja venni. „Tőle kapok reménységet…” A zsoltáros ebben a különleges csendben felismerte a gondviselő Isten közeledését.

Próbálj meg néha te is elcsendesedni, úgy igazán, olyan helyen és olyan időben, hol nincs más csak te és az az Isten, ki hozzád is szeretne szólni, ki téged is szeretne erősíteni, reménnyel eltölteni! „Csak légy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz…”