Heti útravaló- 40. hét
„Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.” 1Thessz 1,5a
Azt mondja az apostol, hogy az evangélium erővel érkezett meg a gyülekezethez. Ereje van az evangéliumnak. Milyen jó, amikor ebben a mai világban is elmondhatjuk egy közösségről, de akár egyetlen emberről is, hogy meglátszik az evangélium ereje. Mert ott, ahol Isten munkálkodik, ott látható változások következnek be. A megtérés nem csak egy fogadalomtétel, hanem új élet. Egy élet, ami Jézus Krisztust tükrözi, róla tesz bizonyságot. Amikor azt olvassuk, hogy az evangélium erővel érkezett meg, akkor arra gondolhatunk, hogy az Igének, Isten szavának letaglózó ereje van, olyan ereje, hogy az ember hirtelen ráeszmél bűneire, bűnös valójára, és rádöbben mennyi gyarlóságot követett el eddig. Ez az erő döbbenti rá az embert arra, hogy Isten nélkül, Krisztus kegyelme nélkül gyönge nádszál az élete.
Ez az erő az ember szívét is erővel tölti el. Ezt az erőt pedig maga a Szentlélek munkálja ki. A gyülekezet közösségén látszik, hogy a Szentlélek munkálkodik közöttük. Honnan? Onnan, hogy termik a lélek gyümölcseit, és ezeket a gyümölcsöket látják az emberek. Szemet szúr nekik, mert idegen. Korábban nem volt ilyen. Idegen azt látni, hogy haragosok megbocsátanak egymásnak. Szokatlan azt tapasztalni, hogy ismeretlen embereket karolnak fel, etetnek meg éhezőket, ruháznak fel mezíteleneket. Szokatlan azt látni, hogy ahol emberi szemmel nézve igazságtalanság történik, ott nem a viszálykodás van, hanem éppen, hogy a békességre törekvés. De az ember nem magától teszi ezeket, hanem ott van köztük a Szentlélek, aki minderre megerősít, minderre felruház.
Milyen jó lenne, ha mai keresztyén közösségeinkben is ugyanezt az áldott állapotot láthatnánk. Ha közösségeinken belül a valódi krisztusi szeretet uralkodna és Isten szava lenne a mérvadó. Imádkozzunk azért, hogy minél több keresztyén gyülekezet ilyen áldott megújuláson mehessen keresztül, imádkozzunk azért, hogy Isten Szentlelke tisztítsa meg a szívünket minden csalárdságtól, hogy mi is teremhessük a lélek gyümölcseit!
Végezetül azt írja az apostol, hogy a thesszalonikai gyülekezethez az evangélium teljes bizonyossággal, teljes meggyőződéssel érkezett meg. Milyen nagy kincs, ha egy közösség, vagy akár egyetlen hívő ember ezt elmondhatja magáról, hogy az evangélium teljes bizonyossággal van jelen az életében. Nincs a szívében kétely, kételkedés, hogy: mi van, ha nem ez a teljes igazság? Mi van, ha van más igazság is? Olyan könnyű ma az embereket elbizonytalanítani. Az internet tele van összeesküvés-elméletekkel a bibliával, Krisztus személyével kapcsolatban. Hányan elhiszik ezeket! Azt nem hiszik, hogy Jézus Krisztusban és általa van az örök élete, de azt igen, hogy Jézus egy másik bolygóról érkezett közénk. A thesszalonikai megtérteket nem lehetett letéríteni az igazság útjáról, pedig biztos bepróbálkoztak náluk a tévtanítók. Megmaradtak abban a hitben és abban a tanításban, amit az apostoltól vettek át. Ennek a szilárd hitnek pedig lettek következményei. Komoly következményei! Ugyanis az emberek, idegen emberek látták rajtuk, hogy ők valamiben különlegesek. Miben? A lélek gyümölcseiben!
Az evangélium erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal érkezett a thesszalonikai gyülekezethez. Imádkozzunk azért, hogy az evangélium ma is ilyen erővel, lendülettel jusson el az emberek szívébe. Ne csak azok szívébe, akik számára teljesen új a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, hanem azok szívébe is, akik már megkeresztelkedtek, vallást tettek hitükről, akik részleges, vagy rendszeres templomba járók, akik megújult szívre, életre vágynak!
