Heti útravaló- 34. hét

„És így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak.”

ApCsel 1,24

Szorult helyzetekben az ember okkal vár segítséget másoktól. Mikor minden ötlet elfogy (talán a türelem is), sokszor azt várjuk el másoktól, hogy helyettünk hozzanak meg nehéz döntéseket, mert a könnyebbik utat keressük, azt, ami mentes mindenféle felelősségtől. A felelősség egy olyan dolog a mai világban, amit egyre kevesebben vállalnak magukra (az élet akármelyik területét is nézzük). Mert ha nincs felelősség, akkor nincs kötelezettség sem. Igénkben azonban nem erről a felelősségáthárításról van szó, amikor Péter azért imádkozik, hogy a Júdás után üresen maradt apostoli szék betöltésére Isten jelölje ki a megfelelő embert. Itt nem arról van szó, hogy a tanítványi kör tanácstalan a kérdést illetően, hanem arról, hogy számukra annyira fontos volt a rájuk bízott misszió, evangéliumhirdetés, hogy semmi esetre sem szerettek volna rossz döntést hozni szolgatársuk személyével kapcsolatban. Tudták jól, hogy a misszió Isten számára is igen fontos, ezért Ő az, aki a legjobb döntést tudja hozni. Továbbá, tudták azt is, bármilyen régóta is ismernek valakit, szíve legrejtettebb zugaiba akkor sem láthatnak bele. Isten azonban, ki a szívek kitűnő ismerője, jól látja kiben milyen indulat lakozik, így Isten az, ki a legmegfelelőbbet ki tudja jelölni.

Láthatjuk, hogy mekkora különbség van a kényelemből elhárított felelősségvállalás és az alázatból elfogadott, a nálunk sokkal alkalmasabb döntéshozó személy döntésének elfogadása között. Míg az egyik esetben az ember azért kér mástól segítséget, mert nem igazán akar foglalkozni a kérdéssel, addig a másik helyzetben azért kér valaki segítséget, mert ennyire fontos neki az adott kérdés. Péter és a tanítványi kör tudta jól, hogy nem végezheti akárki ezt a szolgálatot, csak az a személy, akit Isten is jónak ítél meg a feladatra.

Földi életünk során számtalanszor kerülünk meghatározó döntéshelyzetekbe. Kérdés, hogy mi alapján hozzuk meg döntéseinket? Egyedül magunk bölcsességében, döntéshozóképességében bízva? Netalán áthárítjuk másra? Vagy eszünkbe szokott jutni imádságban Isten elé tárni élethelyzetünket, hogy Ő segítsen a döntés meghozatalában?

Bátran vidd Isten elé kérdéseidet, bizonytalan helyzetedet, kihívásaidat, tanácstalanságodat, mert Istennél kész a megoldás!