Heti útravaló- 27. hét

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” 1Tim 2,1-2

Imádságaink, könyörgéseink a legtöbb esetben önmagunkért, vagy közvetlen környezetünkért szólnak. Idegenekért, számunkra kevésbé ismert emberekért már ritkábban szoktunk imádkozni. Vannak, akik talán úgy gondolkoznak: miért kell olyanokért imádkozni, akikhez semmi közöm sincs? Sőt, továbbmegyek, hogyan tudnék szívből könyörögni azokért, akiket szív szerint megvetek, haragot, gyűlöletet érzek irántuk? Pál apostol nem hiába emeli ki tanításában a királyokért, feljebbvalókért elmondott könyörgéseket, hiszen az ő korában az uralkodó réteg, a vezetők, a hivatalok nagyrészt a keresztyénség terjedése ellen voltak. A hívő keresztyének szívében félelem volt, ha rájuk gondoltak. Hogyan is lehetne könyörgésük, imádságuk, esedezésük, sőt, hálaadásuk őszinte, ha szívükből hiányzik a szeretet irántuk?

Pál apostol amikor ilyen nehéz tanítással fordul Timóteus felé, akkor egyértelműen Jézus Krisztusra tekintve írja ezeket a sorokat, aki még a kereszten is a Őt csúfoló, ütlegelő tömegért könyörög. Jézus szívében nem volt harag azok iránt, kik Őt megvetették, vagy bántalmazták. Szánta őket és azért könyörgött az Atyához, hogy bűneik, minden hitetlenségük ellenére az Atya kegyelmezzen meg rajtuk és újítsa meg szívüket. Ugyanígy Pál arra kéri Timóteust, és rajta keresztül a reábízottakat, hogy ne feledkezzenek meg imáikban azokról sem, kik talán éppen hogy sok fájdalmat, nehézséget okoznak életükben. Sőt, imádkozzanak hitért és bölcsességért, hogy vezetőik a reájuk bízott hatalommal felelősségteljesen tudjanak élni.

Bizony, szomorú valóság ez, hogy az ember ajkán hamarabb megszületik a szitokszó vezetői, feljebbvalói felé, mint az értük elmondott imádság. Sérelmeink és a bennünk dúló harag sokszor elnyomja az irgalmat és azt a vágyat, hogy mások is ráleljenek Krisztusra.

Mi sem szűnhetünk meg könyörögni azokért, kik döntéshozó helyzetben vannak, kiknek döntései a mi életünket is befolyásolják, hiszen a nyugodt és csendes élet nem csak a mi döntéseinken múlik, hanem vezetőink bölcsességén is.

Csak az Úr adhat olyan bölcsességet, ami józan, nyerészkedéstől mentes, önzetlen, mások érdekeit előtérbe hozó, Krisztuson alapuló döntésekhez vezet.