Heti útravaló- 18. hét

„Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.” Mk 5,15

Talán ez az egyik legmegdöbbentőbb jelenet a gadarai megszállott gyógyításának történetében. Ez a megható kép, ahogy a sok évnyi megkötözöttségtől szabaddá vált férfi ott ül szabadítója lábánál, félelmet szül az emberek szívében. Lehet megrémültek e kimondhatatlan hatalom láttán, ami Jézusban volt. Talán félelem költözött a szívükbe, mikor arra gondoltok, mi mindenre lehet képes ez az idegen csodatévő. Mindenesetre meglepő, hogy nem olvasunk arról, hogy az embereken az örömnek még akár csak a halvány látszata is megjelent volna. Ehelyett szívük megtelt félelemmel és elküldték azt, aki ekkora csodát tett a közösség életében.

Elgondolkodtató, hogy sokszor az ember mennyire közömbössé tud válni azok iránt, akik segítségre szorulnak. Megszokjuk, hogy az az ember, aki a sarkon kéregetni szokott, ott van reggel munkába menet, meg este, mikor hazafele tartunk. Aztán megdöbbenünk, elszörnyülködünk, mikor valami tragédia éri, mikor már nincs ott reggelente meg este a sarkon. Emlékszem néhány éve micsoda hír volt belőle, mikor az egyik debreceni hajléktalan férfit holtan lelték meg. Sokan úgy nyilatkoztak róla, mint aki szinte hozzátartozott a városképhez. Hát nem abszurd egy kicsit? Ilyenkor élesen szegeződik nekünk a kérdés, hogy tettünk-e annak érdekében, hogy annak az embernek az élete megváltozzon?

Ez a gadarai megszállott is talán már hozzátartozott a vidék sajátosságaihoz. Megszokták az emberek, hogy ott van, meztelenül őrjöng… de segíteni talán már nem is próbáltak rajta. Aztán Jött Jézus, kinek hatalmában volt megszabadítani láncaitól ezt az embert (nem csak a vasból vagy fából készült láncoktól, hanem főleg a lelkiektől) és az emberek megrémülnek, elcsodálkoznak. A szívük ennyire zárva volt a bajbajutott és Jézus előtt is, a csoda öröme ezért nem tudott szívükbe költözni. Mekkora lelki sötétség ez, mikor az ember annak sem tud igazán örülni, aki segítséget próbál hozni (ha már maguk képtelenek rá). Nyilván vannak olyan helyzetek, mikor képtelenek vagyunk egy adott helyzetet megoldani, mikor egy másik ember élete nagy problámáját nem tudjuk orvosolni. Ellenben arra mindig van lehetőségünk, hogy valaki fájdalmát enyhítsük, hogy vigaszt nyújtsunk valakinek, hogy bátorítsunk… Jézus közelségében, Jézussal a szívünkben mindezen szolgálatokra az ember még inkább hajlandóvá válik.

Mindannyiunk életében, környezetében van olyan ember, ki régóta megkötözöttségektől szenved, ki talán elzárkózva a világtól, magában próbál megküzdeni démonaival. Vigyünk szívük sötétségébe egy kis fényt, mutassuk meg a szabadulás forrását: Jézus Krisztus!