Heti útravaló- 12. hét

„Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!” Péld 27,1

Talán eszünkbe jut egy jól ismert mondás: „Ne igyál előre a medve bőrére”. Az embert könnyen magával rántja az eufória érzése, amikor úgy gondolja, semmi sem állíthatja meg tervei megvalósításában. Előre örvendez, és már megtörtént sikerként nyugtáz egy még meg nem történt eseményt. Semmiképpen sem arra kell gondolnunk olvasva ezt az igét, hogy ez most le szeretné lombozni az ember örömét.  Hanem ez az ige alázatra tanít bennünket. Arra a nagyon fontos megállapításra, hogy a mi jövőnk egyedül Isten kezében van. Ő látja csak előre, mit hoz számunkra a holnap. Valóban sikerek elé nézünk, vagy éppen kudarcra kellene készülni. Jó, ha ez a fajta alázat ott él a szívünkbe, amikor előre tervezünk, amikor az előttünk álló napokat számba vesszük. Isten az, aki már a jövőben is jelen van.

Miért is annyira fontos, hogy a keresztyén ember mindezzel tisztában legyen? Azért, mert ha Istenre bízzuk a holnapot, ha az Ő kezébe rakjuk le terveinket, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy életünk a lehető legjobb kezekben van. Vannak terveink, vannak elképzeléseink, de 100%-an senki sem lehet biztos a holnap felől. Hit nélkül ez a tudat megrémíthet, kétségbe ejthet, sőt, talán még lemondást is szül az ember szívében, mondván: mi célból tervezzünk, ha úgy is minden bizonytalan? Hittel a szívünkben azonban reményteljesen tekinthetünk előre, hogy akár öröm, akár bánat vár ránk holnap, életünk Isten tenyerében van elrejtve. Annak az Istennek a tenyerében, aki gondoskodó, féltőn szerető Isten és név szerint számon tartja az övéit.

Isten annyira szereti az övéit, hogy Ő már előre gondol a jövőnkre. Ezen célból küldte el közénk Fiát, Jézus Krisztust és ezen oknál fogva adta Őt kereszthalálra, hogy vére árán megszabadítsa az embert a bűnök nehéz béklyóitól, hogy részünk lehessen az örök élet ajándékában. Mindezt ingyen, kegyelemből kaptuk!