Heti útravaló- 19. hét
„Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?” Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt.” Mk 7,18-19
Ösztönszerűen benne van az emberben, hogy ha valami rosszat csinált, akkor valamilyen formában próbálja magát menteni. Akár valami rosszat cselekedtünk, akár bántóan szóltunk, mindig van a tarsolyunkban valami magyarázat, amivel felmentjük és megnyugtatjuk magunkat, hogy jogos volt, amit tettünk vagy szóltunk. Ez a fajta mentegetés, mint egyfajta csorba az ember hitéletébe is könnyen be tud férkőzni. A farizeusok vallásgyakorlatában a hagyományok túlzásba vitt tisztelete is hasonló módon volt jelent. Alkalomadtán, amikor egyértelműen ellenszegültek Isten szavával, törvényeivel, a hagyományokra hivatkozva magyarázták meg.
A tiszta/tisztátalan kérdéskör nagyon hangsúlyosan jelen volt a zsidóság vallásgyakorlatában. Számos kisebb/nagyobb szabály kötődött hozzá, részletesen meg volt határozva ki tiszta Isten előtt, ki a tisztátalan, és aki tisztátalan, az hogyan tisztulhat meg. Olyan sok szabály, mibe könnyen bele lehet kavarodni. Míg az ember erre koncentrál, hogy minden egyes részletes előírásnak eleget tegyen, könnyen elsiklik a lényeges dolgok felett, a tisztaság kérdésénél maradva, hogy mi az, ami igazán tisztátalanná teszi az embert, ami megmérgezi az ember szívét. Jézus határozottan kihangsúlyozza (a tanítványoknak meg is magyarázza), hogy nem az tesz valakit gonosszá, hogy étkezés előtt nem tartotta meg a tisztulási rituálét. Nem amiatt nem fogja valaki meglátni Istent, mert tisztátalan dolgot eszik, hanem amiatt, mert a szíve bűnre csábítja.
Hol van hát a farizeusok vallásgyakorlatában a mentegetőzés, a kiskapuk keresése? Abban, hogy ezekkel a külsőségekkel próbálják önmagukat felmenteni annak a felelőssége alól, hogy elsősorban ne a vallási előírások betartásával, hanem a szívükkel keressék Istent. Hiszen ez egy kényelmes állapot. Programszerűen betartják a kötelező előírásokat, ezzel le is van tudva Isten és embertársaik felé való kötelezettségük. Minél buzgóbb valaki a törvények megtartásában, annál kedvesebb Isten előtt – gondolták. Ebben csak az a nagy gond, hogy ez a fajta gyakorlat igazából önmagunkra koncentrál, nem pedig Istenre. Így lehet, hogy bizonyos törvénymagyarázatok tükrében belefér, ha szeretetlenül bánnak másokkal. Sőt, meg lehet magyarázni azt is, hogy ha valaki bűnbe esik, az is végső soron rajtunk kívül álló okokból történt (mint például tudtomon kívül valami tisztátalannal érintkeztem).
Ebbe a kesze-kusza hálóban éppen a lényeg vész el. Ezért mondja Jézus, hogy az ember szívéből származnak azok a dolgok, amik valóban tisztátalanná tesznek, más szóval bűnössé tesznek Isten előtt. De éppen ezért, az Isten keresése is a szívből kell, hogy kiinduljon, hogy az ne csak a külsőségekben, hanem az egész életet átfogóan meglátszódjon. Semmilyen praktikával nem tudjuk önmagunkat a bűnöktől megszabadítani, nincs olyan gyakorlat, amivel önmagunkat meg tudnánk tisztítani. Ezt egyedül maga Jézus Krisztus képes elvégezni az életünkben, hiszen Ő az Atya Isten kegyelme!
Kiskapuk, mentegetőzések helyett keresd Jézus Krisztust, ki megszabadít a bűnöktől és felszabadít egy Istenben örvendő, szeretetben gazdag életre!
