Ünnepi útravaló – Karácsony I. napja
Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. (Mt 2,11)
Egy kicsit talán folytatva a tegnapi gondolatmenetet, a fő gondolat továbbra is a megérkezés, a célba érés. Eddig láthattuk azt, hogy a bölcsek milyen úton érkeztek meg a jászolbölcsőhöz és mekkora öröm volt a szívükben, amikor meglátták, hogy a csillag megállt a hely fölött, ahol Jézus volt. Most egy lépést előre téve azt nézzük meg, milyen is volt maga, a nagy találkozás.
Talán kicsit félve (szívükben némi aggodalommal, hogy biztosan jó helyen járnak-e) lépnek be az ajtón. Hiába a szülők egyszerű öltözéke (biztosan szegényesebb volt, mint, amit a bölcsek általában viseltek), mikor meglátták a kicsiny Jézust, leborulva imádták őt. Királyhoz méltón, illőn köszöntötték.
Vajon a mi szívünkben is megszületik ez az alázat, hogy Jézust királyként tiszteljük? Az ember hajlamos megfeledkezni az áldások forrásáról. Hajlamos megfeledkezni Jézus Krisztus királyi tisztjéről. Hisszük és valljuk, hogy Ő Úr, Király, ki uralkodik az egész teremtettség fölött és uralmának nem lesz vége sosem. Nem azután lett király, miután feltámadt, hanem már földre születésének a pillanatában is. „Az én országom nem e világból való…” – mondta Pilátus előtt. Uralkodás tehát nem születése pillanatában kezdődött. A bölcsek megéreztek valamit Jézus isteni voltából. Nem hiába hozták éppen ezeket az ajándékokat. Az arany ugyanis az Ő királyi tisztének való ajándék. A tömjén az Ő főpapi tisztére utal. A mirha azonban már előre vetít valamit Jézus elkerülhetetlen kereszthaláláról. Indulásukkor Isten elrejtette szívükbe a felismeréshez szükséges magokat. Talán még ekkor nem értették igazán ki is ez a Jézus. Azonban amikor meglátták Őt, felismerték benne a világ, a mindenség uralkodóját, az emberek megváltóját.
Jó évről évre, szüntelen emlékeztetni magunkat is, hogy Jézus Krisztus király, Úr, aki felettünk is, a mi életünkön is uralkodik. És milyen jó, hogy így van! Mert Ő gondoskodik az övéiről, felemel, ha megbotlasz, megvigasztal, ha elcsüggedsz, megerősít, ha megfáradsz. Kijár neki a királyhoz illő tisztelet!
De mit is adhatnánk mi, egyszerű emberek annak, aki kezdetektől fogva van és uralkodása akkor sem ér véget, ha már nem tapossuk e föld porát? A bölcsek igen drága ajándékokat vittek. Nekünk is egy igen drága ajándékot illik vinni, de nem olyat, amit földi kincsekkel lehet helyettesíteni. A mi legdrágább kincsünk az életünk. Ez a legnagyobb ajándék, amit vihetünk Jézusnak. És abban biztosak lehetünk, hogy számára is nagyon értékes ez az ajándék. Annyira értékes, hogy az Ő legdrágább kincseként vigyáz rá. De nem csak vigyáz! Bekötözi a sebeket! Olyanná formálja, hogy ne a fájdalmak, terhek domináljanak életünkben, hanem az örvendezés, a szeretet, a békesség.
Jézusnak úgy tudsz ajándékot vinni, hogy nem elveszi azt, hanem teljessé teszi!
