Dr. P. Tóth Béla nyugdíjas lelkipásztor, a Telefonos és Lelkigondozói Szolgálat alapítója beszédében felidézte a kezdeteket, az 1984-es indulást és az azt megelőző éveket, beszélt a külföldi tanulmányútjairól, amelyeken találkozott ezzel a lehetőséggel. A Zsoltárok könyvét idézve – „Te hoztál ki engem anyám méhéből.” (Zsolt 22,10) – azt hangsúlyozta, hogy a magzathoz hasonlóan, aki nem tudja, mi vár rá kint a világban, ő is így érezte magát 1980-1981 környékén, amikor megfogalmazódott a szolgálat létrehozásának gondolata. Személyes élményekkel átszőtt visszaemlékezésében úgy fogalmazott: egy rádióműsor döbbentette rá, hogy akkoriban nem volt más lehetősége szakszerű, értő segítséget kérnie a problémákkal küszködőnek Magyarországon. Megemlítette, hogy a döntés a szolgálat létrehozásáról akkor vált véglegessé, amikor köztudottá vált, világelsők vagyunk az öngyilkosságok, ezen belül a fiatalkorban elkövetettek körében.
– Kísérleti jelleggel, hetente egy alkalommal, másfél órában indítottuk el az egyházi szolgálatot a pártállam kellős közepén, akkor, amikor Lengyelországban Jaruzelskiék blokkolták a telefonokat. – mesélt az indulásról dr. P. Tóth Béla. Hozzátette, negyven éve működik a szolgálat, nem biztos, hogy tökéletesen, nem biztos, hogy hibátlanul, mert emberek vagyunk, ahogy tőlünk telik, úgy tudunk szolgálni.
– A falakat szétfeszítik azok, akik itt szolgálnak és köszönettel tartozunk ezért – hangsúlyozta a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke beszédében. Dr. Czibere Károly úgy fogalmazott: valójában az egész egyház, és ami fontosabb, az egyház ura is idefigyel és meghallgat, ahogy az önkéntesek is meghallgatják a hozzájuk fordulókat, akik az életük egy pontján kétségbe voltak esve. Negyven éve volt néhány ember, akiknek küldetése volt a kommunizmus, az államvédelmi hatóság, párttitkárok fenyegetése idején – utalt az indulás körülményire.
Úgy fogalmazott, hogy „ez a küldetés a mi aranytartalékunk”. Nem lehet eléggé megbecsülni azt a lelkiséget, amikor nincs akadály, mert az Úr küld. Hozzátette, hogy ha ma valaki valódi diakóniát akar látni, akkor a missziókat, vagy Kárpátalját kell megnéznie; ezeken a helyeken maradt meg nyomokban az a lelkiség, ami akkor is csinálja, akkor is hallja az Úr hívó szavát, ha számtalan akadály leselkedik, és ezek fognak megmaradni akkor is, amikor az állam visszavonul, amikor a jóléti állam leépül.
– A gyülekezetek szolgálatában, a diakóniában nagyon fontos a fogyatékos, vagy az idős emberek segítése, a szenvedélybetegeké, de a lelkigondozásnál nincs elsődlegesebb szeretetszolgálati munka. A missziókban van az a tudás, felkészültség, jártasság, tapasztalat, hit és az a tőke, amivel a gyülekezetek lelkigondozói kapacitását lehetne bővíteni – mondta Czibere Károly.
Katona Viktória, az MRSZ ügyvezető-helyettese, társadalmi missziókért felelős lelkipásztora arra emlékeztetett, hogy a kilenc társadalmi misszió 2022. január elseje óta tartoznak a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítványhoz; ezek a missziók a társadalom minden, perifériáján lévő tagját megszólítják. Fontos a missziók helye és szerepe a szeretetszolgálatnál, mert kiegészítik az eddigi tevékenységet.
– Minden egyes misszió szembe kell, hogy nézzen az embertelenséggel, az istentelenséggel, ezért az alapítvány missziói szolgálatai nekünk is erőt adnak – hangoztatta.
Dr. Révész Jánosné, a TLG misszióvezetője kezdetektől napjainkig mutatta be a szolgálat fejlődését, felidézve, hogy eleinte csak hétvégén és néhány órában hívhatták azt a rászorulók, idén szeptembertől pedig háromórás időközi váltásban, napi három ügyelővel végzik ezt a feladatot, sőt ingyenes vonalon és internetalapú telefonon is elérhetőek. Kezdetben tizenegyen vállalták a szolgálatot, ma az önkéntesek létszáma eléri a negyvenkettőt – hangsúlyozta.
– Az elmúlt 40 évben több, mint 30 ezer hívásunk volt, ezek között kiemelkedő számban voltak az érzelmi, lelki egészség problémái, magányosság, szenvedélybetegségben szenvedők, vagy vallási, hitéleti problémákkal küszködők jelzései. Hozzátette: ezekben a problémákban sokszor leképeződnek a társadalmi változások is.
– Nem fél a rossz hírtől, szíve erős, az Úrban bizakodik – idézte a misszióvezető a 112 zsoltár 7. versét, ami a szolgálat vezérigéje is.
A rendezvény részeként elismerték a jelenlegi és volt vezetők eddigi tevékenységét, megajándékozták az önkénteseket, akik közül többen másfél vagy több évtizede szolgálnak TLG keretein belül.
A Református Telefonos Lelkigondozás munkatársait köszöntötte a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok elnöke, Dudás Erika is, aki méltatta az önkéntes lelkigondozók tevékenységét és felhívta a figyelmet arra, milyen jelentős szerepet töltenek be ezen szervezetek, missziók ma Magyarországon.
A hálaadó alkalmat Zanathy-Pintér Márk csellista koncertje színesítette.
A hálaadó alkalom nemcsak ünnepség volt, hanem szakmai összejövetel is, hiszen a megemlékezések után Simó Irma és Dudás Erika pszichológusok vezetésével művészet- és pszichoterápián vehettek részt az önkéntesek.
A rendezvény egyik megható pillanata volt, amikor a meghívottak és önkéntesek a születésnapi, stílusosan, telefont formázó tortát felvágták.
A háladó alkalom ünnepélyes jellege mellett kiváló lehetőség volt a jelenlegi és egykori önkéntesek, más missziók, illetve a szeretetszolgálat vezetői és munkatársai közötti kötetlen eszmecserére is.
