Pünkösd

„Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” ApCsel 2,46-47.

Milyen jó, hogy idén Pünkösdkor már személyesen is megtapasztalhatjuk a közös ünneplés ajándékát a gyülekezet közösségében. Immár egy légtérben, közös énekléssel, közös imával és közös igére való odafigyeléssel lehetünk együtt, így örvendezhetünk Krisztus jelenlétében. Mert végül is a gyülekezet ajándékát ezért kaptuk, hogy együtt éljük meg, éljük át Isten kegyelmét, Jézus szeretetét, a Szentlélek megelevenítő erejét. Krisztus testének a tagjaként bizonyosodhatunk meg igazán arról, hogy mit is jelent a fentebb olvasható ige. Itt értjük meg, hogyan is néztek ki az első gyülekezetek, azok a közösségek, akiknek tagjait Krisztus, a Szentlelken keresztül gyűjtött egybe az apostolok igehirdetésének a szolgálatával.

Ha ezekre az első gyülekezetekre tekintünk tényleg egy olyan közösség képe tárul elénk, ahova jó tartozni. A közösség tagjai egy szívvel és lélekkel vettek részt az Istent dicsőítő alkalmakon. Nem azt jelenti ez, hogy mindannyian ugyanolyanok voltak. Sőt! Voltak ott ifjak és idősebbek, tehetősek és szegényebbek, férfiak és nők. Voltak terheik, gondjaik, de voltak örömeik is egyaránt. Akkor mégis mi tartotta őket egyben? Mi volt az az összekötő erő, ami miatt egy szívvel és egy lélekkel, igazi közösségként vehettek részt az istentiszteleteken? A Szentlélek! Miután fülükbe jutott az apostolok tanítása, és ez a tanítás eljutott egészen a szívükig és megszületett bennük a hit, majd megkeresztelkedtek, megkapták a Szentlélek ajándékát. Nem csak úgy szóban, nem csak annak az ígéretét kapták meg, hanem olyan nyilvánvaló módon, hogy az egész életük megváltozott. A Szentlélek lett az a szál, aki egybefonta a hitvalló keresztyének sokaságát. Ez az erős szál tartotta egyben a gyülekezetet. A Szentlelken keresztül maga Krisztus járt elől mindannyiuk életében, egymás között is megtapasztalták azt a végtelen szeretetet, amit Krisztus adott az övéinek. Szeretetet kaptak egymástól és szeretetet adtak egymásnak, így váltak valódi szeretetközösséggé.

Az első gyülekezetek számára fontos alkalmak voltak a közös étkezések, amikor házanként megtörték a kenyeret. „Ezek a szeretetvendégségek emlékeztették a gyülekezet tagjait a feltámadt Krisztussal való közös együttlétre, így azok úrvacsorává szentelődtek.” – ahogy azt Dr. Lenkeyné dr Semsey Klára professzor írja kommentárjában. Ezek örömteli események voltak. Nem kényszerből, nem unottan, álkomolyságot magukra erőltetve vették magukhoz a kenyeret, hanem örömmel és tiszta szívvel, mert ezek a Krisztussal való találkozás alkalmai voltak. A Feltámadt Úrral találkozhattak együtt, egy közösségként.

Az első gyülekezetek igazi szeretetközösségek voltak és erre mások is felfigyeltek, mert „kedvelte őket az egész nép.” Nem megbotránkoztatást, nem szektát láttak bennük az emberek, hanem olyan közösséget, ahol szeretik egymást és azért szerethetik egymást, mert a Szentlélek az, aki egybekovácsolja őket.

Idén Pünkösdkor (de nem csak idén, hanem azt hiszem minden évben) jó egy kicsit visszatekinti arra, hogyan is indult minden, a Szentlélek Isten hogyan és milyen formán gyűjtötte egybe a hitvalló keresztyéneket. Mert ez emlékeztet bennünket arra, hogy ma, 2021-ben is ezt a fajta szeretetközösséget tapasztalhatjuk meg a Krisztus testében, az egyházban, a gyülekezetben akkor, ha a Szentlélek köti össze az embereket és nem a megszokás, az emberi kényszer, a divat… vagy sorolhatnánk még, mennyi minden lehet alapja bármilyen közösségnek. Az első gyülekezet számára az egyetlen alap Jézus Krisztus volt, ezért munkálkodhatott közöttük a Szentlélek, ezért válhattak valódi hitvalló, példával elöljáró szeretetközösséggé.

Kedves Testvérem! Ha már tagja vagy Krisztus testének, adj érte hálát, mert Istentől jövő ajándék ez. Ha pedig még nem vagy tagja, menj el bátran és légy része egy gyülekezet közösségének, mert Krisztus téged is hív, hogy a te életeddel is csodát tehessen!