Különleges hétvége a felzárkózó települések programsorozatban
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Mt, 18-20
A Magyar Református Szeretetszolgálat hosszú ideje foglalkozik felzárkózást segítő programokkal. 2019 őszén egy hazai összefogáshoz is csatlakoztunk a Magyar Református Egyház Diakóniai Irodájával együttműködésben: a Belügyminisztérium és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakmai irányítása alatt, felzárkózási programok megvalósítása terén nagy tapasztalattal rendelkező karitatív, egyházi és civil szervezetek együttműködésében elindult a “Felzárkózó települések”, közismertebb nevén a “300 település” program. Természetesen a településeken működő önkormányzatok, közintézmények, civil, egyházi, gazdasági szereplők is részesei ennek. Erről, és egy különleges hétvégi programsorozatról beszélgettünk Eperjesi Tamással, a Magyar Református Egyház Diakóniai Irodájának felzárkózási ágazatvezetőjével.
Mikor és hogyan indult a program?
Tavaly nyáron Gér András zsinati tanácsos úrhoz érkezett egy megkeresés Vecsei Miklós kormányzati megbízott úr részéről, akihez már több évtizedes kollegiális kapcsolat köt, rengeteget dolgoztunk együtt integrációs és inklúziós programokban. A közös megbeszélést követően pedig felállt egy szakmai csoport az egyházon belül, mely komplexebbé tette az alapokat: kormányzat által támogatott szociális program, mely egyszerre az egyház által támogatott missziós komplex program. A csoportban mindenki hozzáadja fragmentált területének megfelelően szaktudását, kapcsolatait, így közösen egy olyan projektet tudunk létrehozni, melyben a református érintettségű településeken a legnagyobb változást tudjuk elérni.
Neked milyen feladataid vannak a projektben?
A programot a Magyar Református Szeretetszolgálat valósítja meg, ők felelősek a szakmai programokért. Böröcz Lívia kezében van az irányítás, akivel mér régóta ismerjük egymást, együtt is dolgoztunk több projektben. Így partnerként, amiben csak tudok, segítek. A felzárkózást biztosító szolgáltató intézmények, melyek jelen vannak az egyházban, a Diakónia irányítása alatt vannak, mint például a biztos kezdet házak vagy a tanodák. Mindegyik olyan plusz szolgáltatást ad, amelyekben a helyi családok megsegítésén kívül megjelenik a keresztyén szellem, a közvetlen fizikális segítség mellett fontos szerepet tölt be a szellemi kapcsolódás is. Keresztyén emberként fontos feladatom az evangélium hirdetése.
A legutóbbi rendezvényen milyen programokon vehettek részt a helyiek?
A program egyik megvalósulási helyszínén, Zemplénagárdon jártunk. Július harmadik hétvégéjénegy olyan programcsokor került megrendezésre, mely során a református templomban egy lelkesítő koncertre került sor, ahol olyan barátaink léptek fel, akik a református cigánymisszióban rengeteget önkénteskednek. Illetőleg a közeli faluból, Karcsabecskedről származó református roma srác személyes sorsáról tett tanúbizonyságot: közösségéből ő lehet az első, aki leérettségizett, sőt mi több, egyetemen is folytatja tanulmányait. Személyes történetében mesélt arról is, hogy a református gyülekezet miként támogatta, segítette őt útján. Azóta is hazajár szülőföldjére, nem szakadt meg a kapcsolat, és örömmel prédikál református közösségekben. A második napon pedig egy tájsétán vettünk részt, ahol felfedeztük a Zemplénagárd szépségeit, amelyeket egy új perspektívából próbáltunk megmutatni.
Mi adta a különlegességét az eseményeknek?
A hétvégén egy nagyon izgalmas kísérlet részesei voltunk. Olyan kérdésekre kerestük a választ, mint például hogyan lehetértéket felfedezni egy nehéz sorsú vidéken? Hogyan láttassuk az ott élőkkel, hogy ők maguk és a teremtett világ is értéke lehet egy olyan vidéken, ahol erőteljes visszaépülés van egy korábbi gazdagsághoz képest? Úgy gondoljuk, hogy a környezetben kellene megtalálni a lelkesítést. Valamikor hazánk egy nagyon gazdag területe volt ez a vidék. Több lábon álltak az ott élő gazdák: a halászat, feldolgozóipar és gyümölcstermesztés is jellemző volt ezen a területen. Sok minden károsította, de az első negatív hatás Trianon volt. Ez a terület a hármas határhoz került, és eltűntek azok a nagyvárosok, amik komoly felvevőpiacok voltak. Másrészről az államosítás, mellyel a piacra termelő, önellátó tulajdonosi szemlélet, és a méltóságot adó élet megszűnt, alkalmazottá váltak a saját területeiken. A népvándorlás már nagyon korán megindult. Azok, akik a leginnovatívabbak voltak, elhagyták a területet. Az elmúlt időszakban rengeteg gyermek született mélyszegény családba. Ez a helyzet komplex látásmódot és megoldást igényel, melyhez kell egy elhívás, hogy valakinek legyen kedve egy ilyen szociális programban dolgozni.
Azt nagyon jól lehetett látni, hogy a templomban ülő fiatalok, akik a jelenlétpontból is érkeztek, szájtátva hallgatták Árpi bizonyságtételét. Másnap pedig fantasztikus tájséta volt. Ennek az a lényege, hogy saját környezetünket olyan aspektusból ismerjük meg, amit nem láthatunk minden nap, és egy új szemszögből tudjunk rácsodálkozni a természet csodáira. Ma úgy látjuk, hogy a régi, hagyományos közösségek azért is bomlanak fel, mert ma mindenki valamilyen eszközzel jár: vonattal, busszal vagy autóval, ezáltal magányos közlekedők az emberek. Ez meggátolja őket a korábban meglévő személyes kapcsolatok újraalkotásában, ami akár húsz évvel ezelőtt is megvolt. Arról nem beszélve, hogy ugyanazon az úton ment mindenki. A határterületek szerves részei voltak a településeknek: valahol itattak, vásárt tartottak, játszottak vagy ünnepet ültek. Ma autóval közlekednek az emberek, hazamennek, és nem mozdulnak ki a négy fal közül, az okos eszközök bűvöletében élnek. Mindez azt okozza, hogy sorvadnak az emberi kapcsolatok. A hétvégi programokkal ez ellen próbáltunk tenni: pénteken volt egy kulturális rész, szombaton pedig a védett tiszai árvízi területet jártuk be, miközben számba vettük a helyi fontos tájértékeket, köztük épített és természeti értékeket egyaránt, amiket maga a közösség fontosnak tart. Megjegyzem, hogy gasztronómiai szokások is tartozhatnak közéjük. A hétvégén készítettek káposztás lecsót, és szóba került a nyögő is, amit például egyáltalán nem ismerünk azon a vidéken, ahonnan én származom. Rengeteg olyan dolgot tudtunk felfedezni, amihez apró emberi történetek kapcsolódnak. Ezek azok, amik megtartanak a szülőföldön, és amelyek igazából azt az örömet adhatják, hogy az ott élők is átélhetik, hogy ők is értékesek, és az ő értékük mások számára is érték. Ezt szeretnénk kicsit aktív vagy szelíd turizmussal bemutatni. Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezéssel kapcsolódni tudunk majd egy nemzetközi mozgalomhoz: zöld út, mely fizikálisan és szellemi szinten is összekapcsol. Fontos törekvésünk, hogy pár helyen református zöld út jöjjön létre: ahol a helyi reformátusok fogadnak máshonnan érkező református közösségeket, és bemutatják értékeiket, melyben lelki töltekezés is van.
Már említetted, hogy már az indulás is sajátossággal indult. Miként fogalmaznád meg, miben más ez a projekt a többiekéhez képest?
A református sajátossága lehet a programnak, hogy nagyon szeretnénk a gyülekezetben meglévő elhívásra és tudásra kapcsolódni, és ezekre építeni. Meggyőződésem például, hogy integrálódni csak ott lehet, ahol van közösség, ahova lehet kapcsolódni, ezért fontos, hogy legyen egy befogadó református közösség. Így tudnak csatlakozni kedvezményezettjeink egy inspiráló környezetbe, a közösség új tagokat nyer, új emberek ismerhetik meg az evangéliumot. Ezáltal a hétköznapok során szétszabdalt emberi kapcsolatok újra, akár egy közös élmény adta alapokon épülhetnek. Mindezen élmények adják a korábban már említett, és oly fontos lelkesedést, nélküle nem megy egyik oldalon sem.
Hosszútávú célokat állítottak fel, de van valamilyen már meglévő eredmény, amit kiemelnél?
Ezek olyan hosszútávú programok, ahol a legtöbb esetben évek kellenek ahhoz, hogy szemmel látható változást érjünk el. De az, hogy a cigány fiatalok könnyes szemmel ülnek a templomban, nemcsak hogy lelkesítő volt, hanem kifejezetten megható is. Ha valaki lelkileg rendben van, akkor könnyebb megtennie azt az egy szükséges lépést, és fontos neki az is, hogy a környezetében élők is rendben legyenek. Mindezen túl fantasztikus munkatársakat sikerült találnunk, akik alázattal szolgálnak, és valódi elhívással cselekszenek.
Fotó: Hirling Bálint