Húsvét hétfő
„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!” Jn 20,19
Ekkora a tanítványok már túl vannak a nagy felismerésen, a kezdeti döbbeneten, miszerint a sír, ahova a szeretett tanítót, a Mestert fektették, üres. Talán enyhült egy kicsit a fájdalmuk, a gyászuk Mária beszámolója alapján, aki beszélt is a feltámadt Jézussal és azt az üzenetet küldte az övéinek, hogy nemsokára felmegy az Atyához. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy aznap este központi témája volt a beszélgetésnek a feltámadás örömhíre. De ez az öröm mégsem volt teljes. Hiszen azt olvassuk, hogy zárt ajtók mögött ültek, mert féltek a zsidóktól. A feltámadás örömét elhalványította bennük a félelem, hogy a zsidó vezetők elítélik, és hasonló sorsra szánják őket is, mint a Mestert.
Ma a félelem ugyancsak sok ember szívét megfertőzte. Mindennapjaink zárt ajtói mögé bekúszott a járvány, a betegség okozta félelem. Azonban a Húsvét öröme, örömhíre igazi felüdülés lehet lelkünknek. Szilárd reménységünk, biztos kősziklánk az az Úr Jézus Krisztus, aki így köszöntötte tanítványait: Békesség nektek! A mi békességünk is Ő lehet! Az a Krisztus, aki örök életet szerzett a benne hívőknek. Az a Krisztus, aki még a halált is legyőzte! Az a Krisztus, aki előtt nincsen akadály, hogy az övéit megszólítsa. A tanítványok a félelem miatt zárt ajtók mögött voltak a házban. De Jézus így is eljutott hozzájuk. Félelmeink okozta zárt ajtók sem lehetnek akadályok előtte, hogy hozzánk eljusson, megszólítson és békességét adja nekünk!
Ő hatalmasabb, mint a mi félelmeink! Ezért ne szűnjünk meg hozzá imádkozni, tőle gyógyulást várni, mert neki hatalma van mindezeket elvégezni a benne bízók életében!