Heti útravaló- augusztus 20.

„Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.” Zsolt 65,10

Ma, augusztus 20-án nemcsak az államalapításra emlékezünk, hanem egyúttal az új kenyérért is hálát adunk. Ez a hálaadás napja – hálát adunk nemzetünkért, hogy a sok megpróbáltatás ellenére mégiscsak vannak még magyarok a világban, de hálát adunk azért is, hogy idén is lehet kenyér az asztalunkon.  Akár egyikre, akár másikra gondolunk, mindezek a Teremtő és Megtartó Istennek az ajándékai. Erről a megtartó szeretetről tesz bizonyságot maga a zsoltáros is, aki Isten gondoskodó kegyelméről beszél. Isten az, aki megöntözi a földeket, Ő ad növekedést a búzának, ad erőt az aratóknak, hogy legyen mit ennie az embereknek.

Ha megnézzük a zsoltár feliratát, akkor azt olvassuk, hogy „hálaadás a testi és lelki javakért”. E kettőt mindenképpen együtt kell szemlélnünk, Isten ugyanis nemcsak a lelkünkről gondoskodik, hanem az ember testi jólétéről is. Erről az utóbbiról lehet néha megfeledekezünk – azt mondjuk, hogy Isten ad nekünk lelki erőt, ad vigasztalást, ad reményt, de mi a helyzet az étellel, a ruházattal?  Ő nem csak a lelkünket orvosolja, hanem bizony gondoskodik az emberről olyan hétköznapi dolgokban is, mint példának okáért az étel. Talán azért hangsúlyozzuk többször a lelki javakat, mert azok kicsit olyan megfoghatatlanok, azt az ember a szíve mélyén érzi, de azt, hogy megteremtődjenek az ember testi szükségleteihez a feltételek, legtöbbször már inkább az emberi erőfeszítésekhez kötjük. Az ember, aki vet, az ember, aki arat, az ember, aki megőröl, az ember, aki megsüti a kenyeret. Ezért hajlamosak vagyunk ezeket az erőfeszítésekért éppen magunkat felmagasztalni, akik fáradságot nem ismerve erőnek erején felül dolgoznak a napi betevő megteremtéséért. De mindez lehetséges volna-e, ha Isten nem dolgozna, nem működne ott a háttérben, aki megadja az erőt, aki megadja növekedést, a természeti feltételeket?

Fontos üzenete az igének, hogy Isten nem csak akkor érkezik a segítségünkre, amikor lelkileg vagyunk padlón, hanem Ő testi gyengeségeinkben is meg tud minket erősíteni. Ő nem csak lelkünk sebeit foltozza be, de testi betegségeinkből is meg tud menteni. Mert Isten számára nagyon fontos az övéi EGÉSZsége (ebbe az egészben a lelki és testi jólét egyaránt benne van).

Ma azért adhatunk hálát, hogy a bennünket körüllengő nehézségek ellenére Isten mégiscsak a tenyerén hordoz bennünket, kegyelmét többféleképpen megbizonyítja az övéi életében. Hálásak lehetünk a kenyérért, a termésért, mert még ezekben a hétköznapi dolgokban is felfedezhetjük Isten gondoskodó szeretetét!