Heti útravaló- advent negyedik vasárnapja
„Áldott az Úr Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva.” Lk 1,68-70
Ez a bizonyos adventi várakozása, a szabadító eljövetelének ígérete az évek során sokak szívében ott ragyogott. A Messiás eljövetelének a váradalma ott élt a választott nép életének mindennapjaiban. Nem is csoda, hiszen a próféták előre megjövendölték a Megváltó eljövetelét örök időktől fogva. Azonban amikor elérkezésnek a pillanata eljött, sokan megdöbbentek. Nem ezt várták. „Egy csecsemő? Egy törékeny gyermek? Ő fogja elhozni a szabadítást a népnek?” – kérdezgették az emberek. És mikor a gyermek felnövekedett, férfikorba lépett, a nép számos csodát láthatott és tapasztalhatott. Voltak, akik még ekkor is elégedetlenek voltak. „Hol a dicsőséges hadvezér?” – fordultak egymáshoz az elégedetlenkedők. Az ember önzése, és makacssága nem tűrte tovább a Megváltó jelenlétét. „Nem ezt kértük, nem ezt vártuk, el vele!” Keresztre feszítették. Majd a harmadik napon, először a hozzá közel állók, majd egyre többen és többen rádöbbentek, megértették: „Igen, róla szóltak a próféták, róla szólt Zakariás, Ő az az erős üdvözítő, aki szabadulást hozott el a benne hívőknek.”
Nem hiába vártunk. Nem volt hiába a próféták szenvedélyes, Lélekkel teli jövendölései. Megszületett a Messiás, és Benne a világ teremtője látogatta meg az általa teremtett világot. Meglátogatta és váltságot szerzett népének. Különleges találkozás volt ez, világot megváltó találkozás. Isten szeretete öltött akkor törékeny, emberi testet. A törékeny test, erős üdvözítőt takart, aki jött, szólt és cselekedett, és szavaiból, cselekedeteiből az Örökkévaló Isten mindent felülmúló szeretete áradt.
Karácsonyt várva, és karácsonyra készülve ezzel a szeretettel gazdagodhatunk. Engedjük, hogy ez a szabadtó, világot megváltó szeretet járjon át bennünket! Ebből a szeretetből meríthetünk az „adventi hajtás” közepette, a rohanás, a készülődés, a fejtörések, intézkedések, feladatok közepette is.
Mert bárhogy is alakult ez az advent, bárhogy is lesz a karácsony ünnepe, az első mindig a Jóságos Isten erős, szabadító szeretete: Jézus Krisztus!