Heti útravaló- advent 3. vasárnapja

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.” Tit 2,11-13.

Több mint kétezer évvel ezelőtt valami gyökeresen megváltozott a világban. Olyan esemény történt, amit azelőtt soha senki nem látott. Azon a bizonyos estén a menny és a föld találkozott egymással. Azon a bizonyos estén, az ember esélyt és lehetőséget kapott. Azon az estén megjelent az Isten üdvözítő kegyelme Jézus Krisztusban, aki törékeny emberi formát vett fel, és benne Isten hatalmas kegyelme mutatkozott meg. Krisztusban Isten kegyelmét, szeretetét láthatta meg az ember.

Ez a kegyelem sokak életére hatással volt ott akkor, majd a későbbi korokban, és hatással van ma is sokak életére. Mert ez a kegyelem életeket ment, életeket változtat meg, életeket állít jó irányba. Isten kegyelme, ami Krisztusban jelent meg és vált sok ember számára elérhetővé arra nevel bennünket, hogy ne éljünk vissza vele. Ne jutalomként tekintsünk rá, vagy olyan valamire, ami kijár az embernek. Ezt a kegyelmet érdemtelenül kaptuk meg. Éppen ezért hálával tartozunk Isten jóságáért. Hálánkat pedig többféleképpen is kifejezhetjük. A hála egyik kifejezése, hogy életünket józanul, igazságosan, kegyesen éljük e világban. Egymásra odafigyelve. Kerülve az irigységet, a haragot, a bosszúvágyat. Helyettük igyekszünk szeretetben meggazdagodni. A Krisztus szeretetében gazdagok lenni, hogy egymással jót cselekedjünk, egymást bíztassuk, bátorítsuk és erősítsük. A felebarátaink felé intézett jósággal is kifejezhetjük Isten iránti hálánkat. Kegyesen élhetünk egymás mellett, egymást felkarolva, mert Isten kegyelmét már előre megtapasztalhattuk.

Jó, ha idén adventben erre is tudunk figyelmet és időt fordítani. Az ünnepre készülve fordítsuk figyelmünket azok felé is, akik erőtlenek, magányosak, reményvesztettek. Mutassuk meg, hogy Krisztusban van a mi reménységünk, és ez a remény sokaké lehet. Azoké, akik keresik őt. Akik Karácsonykor azt a Krisztust keresik, akiben Isten kegyelme vált elérhetővé az ember számára.

Adventben várunk. Várjuk az ünnepet, várjuk a családi együttlétet. Várjuk a szabadulást, a veszély elmúlását, vagy legalább is az enyhülését. De ebben a várakozásban jó, ha várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését is. Hiszen igaz, hogy Betlehemben régen, egy gyermek formájában már eljött közénk, de ígérete szerint ismét el fog jönni hatalmas dicsőségben.

Ebben az adventi várakozásban erre is készítjük magunkat, készülünk lélekben, hogy Krisztus ismét eljön. Erre leginkább úgy készülhetünk, hogy szívünket Krisztus felé fordítjuk, és saját életünkkel adunk példát a jócselekedetekkel, a felebaráti szeretettel és az irgalom gyakorlásával!