Heti útravaló- 6. hét

„Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondván: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!”

Lk 17,3b-4

Sokszor milyen nehezünkre esik megbocsátani valakinek! Most nem arra gondolok, mint amikor csak félvállról odalökjük valakinek azt, hogy „megbocsátok”, hanem arra, mikor a megbocsátás a szívünkből jön és őszinte szeretettel el tudjuk fedni sérelmeinket.

Sokszor megdöbbentő és igazán kijózanító látni azt az evangélium tanításában, hogy mennyivel másabb az a megbocsátás, amire Krisztus buzdít bennünket annál, mint amit mi sokszor megbocsátásnak gondolunk. Jézus az igében egy teljes szituációt körbe ír. „Ha valaki vétkezik ellened…” Olyan ember talán nem is létezik és létezett ezen a földön, ki mentes lett volna mindenféle sérelemtől, akit soha semmilyen formában még nem bántottak meg valamilyen módon. Rettentően rosszul tud esni, mikor valaki leszólja az ember munkáját, megjegyzést tesz a kinézetére, beleszól a magánéletébe, vagy talán szánt szándékkal aláássa terveit, álmait. Azonban tudnunk kell, hogy ezen vétkek alól mi magunk sem vagyunk kivételek. Mi is megbántunk másokat, még sokszor akaratlanul is. Olyan megjegyzést teszünk, ami talán nálunk megszokott, de a másik fél számára bántó. Vagy olyat teszünk, amit humorosnak gondolunk, de közben igen sértő. Szóval azzal folytatja Jézus, hogy ha valaki így megbánt, akkor figyelmeztesd. És ezután egy óriási felkiáltójelet kell tennünk! Hiszen nagyon sok esetben a hosszan tartó konfliktusok abból származnak, hogy a két fél nem is beszél egymással. Vagy lehet beszélnek, de a sértett fél elfojtja magában sérelmét, inkább azt mondja megbocsát, de nem felejt. Jézus azt mondja, hogy ha sérelem ér, bátran mond el neki bánatodat. Mond el azt, ami rosszul esett, amivel megbántott. És ha megbánta, amit tett, bocsánatot kért, akkor bocsáss meg neki. Sőt azt is hozzáteszi, ha egy nap többször is megbántott, és mindet megbánta, akkor ugyancsak bocsáss meg neki. Lehet valaki azt mondja, hogy „az elejével még egyet is tudok érteni, de ha ugyanazon a napon többször is átver valaki, megbánt, megsért, akkor ha megbánást tanúsít, minden egyes alkalommal meg kell bocsátanom? Hát ne nézzen már engem senki se bolondnak, ha valaki többször átver, abban nem lehet megbízni, azt jobb ignorálni, elkerülni!” A mi emberi, mélyebbnél mélyebb bölcsességünk biztosan ezt mondatná velünk. Jézus mégis azt tanítja, ha még hetvenszer hétszer is megbántanak, te akkor is tudj megbocsátani. Hogy ennek mi az oka, az talán mellbevágóan fog hangozni. Mert Isten ugyanígy megbocsát neked minden egyes alkalommal, mikor megbánod bűneidet. Hány olyan alkalom van, mikor olyat teszünk vagy mondunk, amivel szinte arcul csapjuk Istent, mennyi és mennyi bűnt követünk el, amivel engedetlenné válunk. Ő mégis Fiában és Fiáért megbocsát nekünk, ha valódi bűnbánattal fordulunk felé.

Idevág és igen aktuális az, amit az Efézusi levélben is olvasunk: „Bocsássatok meg egymásnak, mint amiképp Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” A felebaráti szeretet könyörületes és alázatos és el tudja felejteni a sérelmeket, tud igazán megbocsátani másoknak. Nap, mint nap kerülünk olyan helyzetbe, olyan szituációba, mikor megbántanak, vagy éppen mi bántunk meg másokat.

Milyen jó, lenne, ha igazán meg tudnánk bánni sértő szavainkat, tetteinket, nem pedig még ennek a felelősségét is másra akarnánk hárítanánk. És a másik oldalt is nézve, milyen jó lenne, ha mikor megbocsátunk, az nem valamiféle formális kibékülés lenne, pillanatnyi fegyverszünet, hanem ez is őszintén, szívünkből fakadna. Mindezeket akkor leszünk képesek átvinni a gyakorlatba, ha közel engedjük magunkhoz azt, aki bocsánatot szerzett nekünk az Atya előtt: Jézus Krisztust!