Heti útravaló- 40. hét

„Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” ApCsel 14,22

Emlékszem, mikor első alkalommal voltam a hegyekben egy nagyobb túrán és volt az ösvénynek egy olyan nehéz, sziklás szakasza, amire azt mondtam: „Na, én biztos nem megyek itt tovább…” Sokszor így van az ember az élete egy-egy szakaszában is. Mikor meglátjuk az úton elébünk kerülő akadályokat, nehézségeket, hányszor van, hogy teljesen leblokkolunk, megrettenünk és inkább azt mondjuk, keresünk egy másik utat, vagy inkább nem is folytatjuk azt. Az Ige bizonyságtételéből kiderül az számunkra, hogy aki Krisztust választja, számíthat rá, hogy nem könnyű útra lép rá. Megtapasztalták ezt Jézus első tanítványai, az első gyülekezet hitvallói és a mai napig is mindenki, aki teljes szívét/lelkét Krisztusnak adja.

A földi lét megannyi buktatót rejt. Számost támadás éri azokat, kik Krisztust megvallják uruknak. Ezért, hogy a Krisztusban hívők ne törjenek össze, ne adják fel hitüket, hogy ne ragadjanak a reménytelenségben, szükség van a folyamatos buzdításra és vigasztalásra. Olvassuk az Igében Pál és Barnabás hogyan erősítette és bátorította a tanítványok lelkét. Bizony, ma is igen nagy szükség van a buzdító, a bátorító szavakra, hogy aki Krisztusban nyert reménységét, ne adja fel a küzdelmet, ne tántorodjon meg, mikor a gúnyolódok, szitkozódók sokaságával kerül szembe.

Jó, ha ott lebeg előttünk a cél, az Isten országának kapuja, melyhez az út sok nyomorúsággal van teli. De az odáig vezető utat sem kell egymagunk, magányosan megtennünk. Hisz egyfelől vannak hitben testvéreink, kikkel egyirányba haladhatunk. És ha egy utat többen teszünk meg, akkor, ha valaki elbotlik, lesz, aki felemeli. Ha valaki elszomorodik, lesz, aki megvigasztalja. Ha valaki meg szeretne állni, mert elfogy az ereje, lesz, aki megtámogatja és erősíti. De nem csak emberek kísérnek bennünket az úton, hanem az a Krisztus is, akiről szüntelen bizonyságot teszünk.

Ott halad és küzd velünk együtt, hogy reménységünk ne szűnjön meg!