Heti útravaló- 37. hét
„Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát.” ApCsel 8,22
Simonról tudjuk a Szentírásban, hogy kacérkodott a varázslással. Sokakat ámulatba ejtett, sokan felnéztek rá. Szerette ezt a hírnevet, az emberek rajongását. Aztán egy nap megjelent valaki, aki nem szemfényvesztő volt, hanem valódi csodákat tett. Érthető módon az ő figyelmét is felkeltette a dolog, ezért maga is megkeresztelkedett és csatlakozott Fülöphöz, ki az evangéliumról tanított és számos csodát tett. Ha még nem lett volna elég, ennél nagyobb csodában is része lehetett, hiszen amikor megérkeztek az apostolok, akkor ők kézrátétellel még nagyobb csodákat tettek, hiszen kire rátették a kezüket, az részesült a Szentlélek ajándékában. Ezen ponton azonban igen erősen megkísértette az ördög és pénzt ajánlott az apostoloknak, hogy tanítsák meg neki, hogy kell a Szentlelket osztogatni. Természetesen igen nagy felháborodást keltett ez a kérés és ekkor hangzik el Péter szájából a fenti idézet.
Hogy végül mi lett Simonnal, nem tudjuk meg. Még utoljára annyit mond az apostoloknak, hogy könyörögjenek érte, nehogy elvesszen. Azonban azt kell mondanunk, hogy ez így kevés. Fontos, hogy legyenek körülöttünk olyan emberek, akik könyörögnek értünk, ha ilyen szeretettelti közösségben lehetünk. De ha mi magunk nem könyörgünk és nem imádkozunk, ha mi nem akarjuk a változást, akkor bizony, még a közös ima is erőtlenné válhat. Természetesen előfordulhat olyan is, hogy mások imádsága révén az emberben megmozdul valami, Isten meglágyítja a konok szívet és valami elindul benne, hogy keresse Istent, de ez is mind-mind Isten akaratán és kegyelmén múlik. Mennyivel másabb, mikor az ember felismeri az Ő bűnét, felismeri, hogy milyen életbevágóan fontos, hogy Istent megismerje, hogy önszántából keresse Jézus Krisztust. Isten kegyelmes és szereti az Ő alkotásait, szereti az embert is, ezért nincs még végünk. És Ő mindig dobja az embernek a mentőmellényt, akármilyen mély is az a víz, akármilyen nagy is az ár, Ő szabadítást tervez minden embernek. Ezért küldte el közénk Jézus Krisztust is, ezért volt az Ő kereszthalála és feltámadása, hogy legyen kiút a bűn megannyi mocskából, ami az emberre tapadt az évezredek során. Persze az ördög próbál mindig visszarántani. Láttuk, az sem biztosíték, ha az ember meg van keresztelve, vagy hívők közösségében él is. Az ördög nem szégyellős és ahol rést lát a pajzson, oda befészkeli magát, ha csak a kételkedés egy csírája is megszületik valakiben, azonnal kihasználja és támad. Hogyan lehet akkor védekezni, ha ennyire ki vagyunk szolgáltatva – kérdezhetjük. Egyetlen név van, aki ellen semmit nem tud tenni az ördög: Jézus Krisztus. Egyedül Ő védhet meg, adhat olyan védelmet, ami kivédi az ördög támadásait. Ránk nézve is igaz, amit Péter mondott: könyörögj az Úrhoz! Ez a legfontosabb, hogy ne feledkezzünk meg a napi kapcsolattartásról, még akkor sem, ha Isten mindent lát és mindent hall. Aztán ha meg is kísértett az ördög, ha valami rosszat mondtunk vagy tettünk, ha valakit megbántottunk, valakit bántalmaztunk, irigyek voltunk és önző módon csak magunkra gondoltunk, akkor se csüggedjünk el. Mert Isten kegyelmes Úr, szerető Isten, ki az Ő gyermekei javát akarja és nézi, nem dob el magától és nem mond le rólunk.
Hogy végül mi lett Simonnal nem tudjuk meg, de Isten a kegyelem kapuját előtte is kitárta, ahogy kitárja minden egyes ember életében Jézus Krisztusért.
