Heti útravaló- 35. hét

„Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek. És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.” Mk 14,71-72

Megdöbbentő, az ember hogy ki tud fordulni önmagából, amikor fenyegetve érzi magát. Péter, a felgyorsuló események körében igyekszik olyan közel kerülni a Mesterhez, ahol még éppen hallhat felőle, de maga nem kelt túl nagy feltűnést az emberek között. Hajtja a Krisztus iránti szeretete, és a kíváncsiság. Azonban minden igyekezete ellenére nem sikerül inkognitóban maradni, az emberek hamar gyanút fognak és felismerik őt. Ekkor kezdődik meg a kétségbeesett tagadássorozat, ami szitkozódásokba és esküdözésekbe torkollik. Hol van az a Péter, aki korábban azt mondta, még a halálba is követné Mesterét?

Nem azt jelenti ez a jelenet, mintha Péter ne szerette volna valóban Jézust. Nem is azt jelenti, hogy ne hitt volna neki. Hanem ez a történet azt példázza, milyen az, amikor a félelmeink felülkerekednek hitünkön. Ugyanis Péter félt. Félt az emberektől, félt az ítélkezéstől. Úrrá lesz rajta a félelem és teljesen kifordul magából. Szitkozódik, sőt, esküdözik, hogy nem ismeri Jézust. Letagadja, hogy bármi köze is lenne hozzá. Majd megszólal a kakas. Az a fránya kakas… És a kakasszó mindent az emlékezetébe idéz. Ott visszhangoznak Jézus szavai, aki mindezt előre megmondta. Úgy lett. Minden, ami szorította belülről az ő lelkét, ami majd szétfeszítette, a stressz, a félelem, az aggodalom, mind-mind kibukik belőle… sírva fakad. Sír saját bukásán. Sír azon, hogy tanítványként még arra sem képes, hogy kiálljon Mestere mellett.

Milyen jó a templom falai biztonságában, testvéreink közösségében megélni hitünket! De mi történik, ha kilépünk a templom ajtaján? Képesek vagyunk a templomon kívül is magasztalni Istent? Az irodai ebédlőben el merjük mondani az étkezés előtti imát, vállalva azt, hogy ezért valakik kinevetnek?  Merünk beszélni Jézus Krisztusról olyan helyen is, ahol nem feltétlen ismerünk mindenkit (mondjuk egy könyvklub, vagy egy sportklub)? A hitet meg merjük élni egy olyan világban, ahol a keresztyén értékek egyre több támadást kapnak?

Bizony, sokszor mi is elbizonytalanodunk, megrettenünk. Azonban semmiképpen sem vagyunk magunkra utalva, magunkra hagyva. Ahogy a Szentlélek egykor bátorságot öntött a tanítványok szívébe, úgy bennünket is bátor hitvallókká formálhat!

Imádkozzunk ma azokért, akiket a hitükért üldöznek, megvetnek, diszkriminálnak!