Heti útravaló- 30.hét

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” 2Tim 4,7

Micsoda áldás az, mikor valaki az élete végéhez közeledve el tudja mindezeket mondani önmagáról: a szükséges harcot megharcolta, futását elvégezte és mindezek közepette a hitet megtartotta. Bizony, hogy eme három kijelentés szorosan össze is függ egymással.

Nemcsak az igehirdetők, a keresztyén tanítók, a diakónusok földi élete szüntelen harc, küzdelem, hanem minden Krisztusban hitet nyert ember számára is. Hány olyan élethelyzettel szembesül a hívő ember, mikor gúnyolódás, viták célpontjává válik. Mikor ki kell állni Jézus Krisztusért és mint jó katona helytállni. El is lehet ám fáradni ebben a küzdelemben. Vannak, akik fel is adják a harcot és inkább választják a pénz, a hatalom, a siker iránti küzdelmet nem kímélve felebarátaikat sem, csakhogy önmaguk befolyásossá váljanak. Azonban tudjuk, hogy aki töretlenül kiáll Krisztus mellet, annak örök jutalma lesz majd a mennyben.

Aztán a hívő ember élete olyan is, mint a versenyfutó, ki maga előtt látja célt és kitartóan halad felé. Pál bátran elmondhatja, hogy miután Krisztus megmentette és feladatot, célt adott földi életének, szüntelen futott, haladt előre, nem tétlenkedett, nem vonta el figyelmét semmi a cél elől. Milyen jó lenne ilyen elhatározással, ilyen rendületlenül haladni! Hányszor van, hogy meginog a hitünk, mikor elbizonytalanodunk, mikor kérdéseink megállásra kényszerítenek! Pál nem azért volt ilyen kitartó, mert olyan különleges képességei lettek volna. Egyszerűen azért tudott mindvégig rendületlenül futni, mert töretlenül rábízta magát Krisztusra és Ő adott neki erőt, hitet, lelkesedést ahhoz, hogy majd célba érjen.

Mint egyfajta összefoglaló mondja ki Pál, hogy mind a harcban, mind futásban a hitet végig megtartotta. Mint jó katona jelenti ezt vezérének Krisztusnak. És valóban, milyen fontos is ez! Hiszen küzdelmét is, futását is csak azért koronázhatja siker, mert közben a hitet megtartotta. Már írtam az elején, hogy a küzdelemben bizony benne van az a kockázat, hogy ha nem fordulunk igazán Krisztushoz, a hit elhalványulhat, megtörhet és ezzel a küzdelemben és a futásban is vereséget szenvedhetünk.

Nem túlzás azt mondani, hogy a keresztyén ember földi életét a hit mozgatja, ez viszi előre és ebből nyerhet erőt a küzdelmekhez. A hit pedig magától Krisztustól van, aki nem csak felruház a megfelelő páncélzattal, de velünk együtt küzd, valamint nemcsak elindít, hanem ott fut velünk a cél felé. Nem hiábavaló hát sem a harc, sem a futás. Hogy miért, azt szép énekünk a következőképp foglalja össze:

„Igen, ott minden kész, igen, ott minden kész.

Minden győztesnek jár örökrész.

Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn,

Jézusért én is elnyerhetem.”