Heti útravaló- 26. hét

„Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.” 1Tim 3,13

Szolgáló, szolgálatkész élet. Talán az emberek többségének nem igazán dobban meg a szíve, mikor ezeket a kifejezéseket hallja. Nem az, amire a legtöbben vágynak, vagy mint amire kitűzött célként tekintetének. Holott a keresztyén élet igazán a szeretetszolgálatban, tehát a diakóniában tud igazán kiteljesedni. Régebben, az első gyülekezetekben a diakónusok rendkívül fontos, és nélkülözhetetlen szolgálatot végeztek. Nem csak az asztalkörüli teendőket végezték el, de rájuk bízták az özvegyekről, árvákról, szegényekről való gondoskodást is. A látogatás, a lelkigondozás felelősségteljes feladat! Éppen ezért nem is végezhette akárki, csupán azok a férfiak, kiknek szíve telve voltak hittel és átjárt őket a Szentlélek. Más szóval azok, akiket Isten meggazdagította szeretettel, ebből a szeretetből merítve tudtak másokon segíteni és Jézus Krisztusról bizonyságot tenni. Szolgálatuk attól vált különlegessé, hogy szavaikkal és cselekedeteikkel is Isten dicsőségét gyarapították.

Mára egy kicsit átformálódott a diakónusi szolgálat feladatköre, a szolgálat alapja azonban azóta sem változott. A mi Urunk, Jézus Krisztus ma is hív el embereket arra a különleges szolgálatra, hogy másoknak támaszt, vigaszt, reménységet vigyenek. Isten kegyelméből ma is vannak körülöttünk olyan Krisztusban hívő, Lelkes testvérek, kiknek szíve csordultig van szeretettel és ezt az Istentől jövő szeretetet szeretnék továbbadni.

Istennek adunk hálát a diakónusokért, legyen sok áldás életükön, szolgálatukon!