Heti útravaló-22.hét

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” Mt 7,12

Úgy olvassuk a Szentírásban: ez az aranyszabály. És nem véletlenül! Hiszen ha minden ember ezt tartaná élete aranyszabályának, teljesen megváltozna a világ. Csak gondoljunk bele! Mi az, amire minden ember vágyik (akár titkon, akár nyíltan)? Szeretetre. Ezt talán nehezen mondjuk ki, meg talán valaki már-már elcsépeltnek gondolja ezt, de attól még így van. Még a világ leggonoszabbjainak is, akik látszólag semmilyen irgalmat, empátiát nem mutatnak más emberek felé, még az ő szívükben is ott van az a bizonyos űr, amit szeretnének, ha valaki megtöltene. Lehet, azt mondja valaki, neki nincs arra szüksége, hogy szeretetben legyen, megvan nélküle, de vajon ezzel nem önmagát ámítja? Csupán nem hárít, mert szégyell valamit?

Isten az embert szeretetközösségbe teremtette (gondoljunk csak az édeni állapotra). Arra teremtette, hogy szeretve legyen, szeretet adjon, szeretetben éljen. De ismerjük jól a történetet: a bűn közbeszólt. És onnantól kezdve az ember nem képes teljes módon, teljesen felhőtlenül megélni a szeretet-adást és szeretet-befogadást. Persze, ma is képesek vagyunk a szeretetre, ezt is jelenti az istenképűségünk, de ez már nem annyira töretlen, mint amilyennek Isten eredetileg tervezte. De ezért jött el közénk Jézus Krisztus, hogy helyre tegye a dolgokat, az ember ismét szeretetközösségben éljen a Szentháromság Istennel és embertársaival.

Mind ezekért, ha az aranyszabályra gondolunk, akkor az a legalapvetőbb, ha szeretet adunk másoknak, szeretettel teszünk értük valamit.