Heti útravaló- 2021/ 4. hét

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.” Jn 6,56-57

Amikor Jézus ezeket a tanításokat elmondta a sokaságnak, sokan a zsidók közül felmordultak, összesúgtak és vitatkozni kezdtek egymással és kérdezgették: Miről beszél ez az ember? Miféle eledelről, meg italról beszél? Az ő teste? Hát hogy adhatná a testét eledelül? Sokan értetlenül álltak a hallottak okán. Sokan nem értették, sokan nem is akarták megérteni, hiszen az a törvénykező, elítélő vallásosság, mely bennük élt, nem engedte, hogy a Világ Világossága beragyogja szívüket.

Első hallásra talán bennünk is sok kérdés felmerül az olvasottakon. Azonban tudnunk kell, hogy itt Jézus nem valódi evésről és ivásról beszél. Ez az eledel és ital nem a testet, hanem a lelket élteti.  Ugyanis a léleknek ugyanúgy szüksége van a táplálékra, mint ahogy a testünknek. Ha nem törődünk a lélekkel, akkor szép lassan elerőtlenedik, lebetegszik, elgyengül. Ahhoz, hogy az ember életben maradjon, élete lehessen, legalább olyannyira szüksége van a lelki eledelre, mint a testire.

Ha elfogadjuk ezt a mennyből alászálló eledelt, magát Jézus Krisztust, akkor az ember és Közte egy rendkívül szoros, bensőséges kapcsolat jön létre („az énbennem marad, és én őbenne” – mondja Jézus). Ezt a bensőséges viszonyt az ember abban az új, megváltott életben élheti át, amit Jézus kínál a számunkra. Egy új élet, mely reménnyel és új célokkal teli, szeretetben gazdag, Krisztusra mutat és belőle táplálkozik.

Ennek az új, gazdag életnek a forrása pedig maga a Teremtő Isten. Ebben az Igében olyan szépen felfedezhetjük azt az élő, folytonos kapcsolatot Teremtő és teremtmény között, amiban az összekötő kapocs maga Jézus Krisztus. Ő azt mondja: „én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog.” Az Atya minden élet forrása. Jézus Krisztusban tehát az élet forrása öltött emberi testet. Aki tehát elfogadja Jézust, magát az életet fogadja el. És aki a saját életét Krisztusban (benne bízva, tőle reményt, biztonságot várva) éli, annak örök élete van.

Ma nagyon nagy hangsúly helyeződik arra, hogy vigyázzunk saját és embertársaink testi egészségre. És jól is van ez így. Valóban, vigyázzunk magunkra és másokra is! De közben el ne feledkezzünk lelkünk egészségéről. El ne feledkezzünk arról, hogy a léleknek is szüksége van táplálékra, olykor gyógyításra is. Jézus önmagát kínálja, mint táplálék, mint gyógyító erő, hiszen Ő maga az Élet (Jézus mondja: „Én vagy az út, az igazság és az élet.”).

Ragadd meg bátran Jézusunk kezét, aki feléd is nyújtja azt, hiszen Ő számodra is tud reményt, bizalmat, az Atya szeretetében gazdag, új életet adni!