Heti útravaló- 20.hét
„Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön.” Mk9,3
A szűk tanítványi kör (Péter, Jakab és János) élete egy újabb fordulóponthoz ért. Jézus maga mellé vette, felvezette őket egy magas hegyre, ahol leírhatatlan látványnak lehettek tanúi. Jézus a szemük láttára elváltozott, mennyei alakot öltött magára. Azt írja a Szentírás, hogy olyan tündöklő fehér lett a ruhája, amilyet a földön senki el nem tudna készíteni. De ez még nem minden! Hamarosan megjelent nekik maga Mózes és Illés is. A zsidó történelem két olyan kiemelkedő alakja, akinek a történetét mindenki már gyermekkora óta kívülről fújt. Olyan élmény lehetett ez, mintha valaki a kedvenc történelmi alakjával találkozhatna. De csodák sora, még ezzel sem ért véget, ugyanis felhő szállt alá, és a felhőből hang hallatszott, Istennek a hangja., ki ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”
A tanítványok a régi időkben érzhették egy kicsit magukat, azokban az időkben, mikor a nép a pusztában vándorolt Mózessel az élen és Isten jelen volt közöttük felhő és tűzoszlop képében. Mégsem ez volt számukra legnagyszerűbb élmény, hanem az, hogy a tanítványoknak részük lehetett a mennyei lét egy apró szeletében. Nem hiába mondja Péter félelmében/zavarában, hogy állítsunk fel sátrakat és maradjunk itt, mert jó itt lennünk. Talán maga sem tudta volna megmondani, hogy miért, csak annyit érzett, tudott, hogy ott, abban a pillanatban jó volt lenni. Tegyük hát maradandóvá ezt a pillanatot! – gondolhatta magában.
Aki Jézus Krisztus közelségében már maga is megtapasztalhatta, azt a földöntúli békét, annak a nagyszerű szeretetnek a mélységét és magasságát, az maga is azt mondja, hogy jó ebben a békében, jó ebben a szeretetben, jó Krisztus közelében lenni. Mert Jézus Krisztus közelében még az ember gondja, baja sem tűnik végeláthatatlannak, elviselhetetlennek. Abban a mennyei fényességben, ami Őt körül lengi, az ember az életét is máshogy látja, nem csak a gondokat, a súlyos terheket, hanem hálás szívvel tekint mindarra, ami örömforrás az életében. Ez a mennyei birodalom földön is megtapasztalható valósága!
Olyan tapasztalatnak lehettek a tanúi a tanítványok, mit még akkor nem értettek, később azonban, mikor elteltek Szentlélekkel, már önmaguk is hirdettek és bizonyságot adtak róla: Jézus Krisztussal a mennyek országa jött el erre a földre. A káprázatos fehér ruha bizonyítja (ami a mennyei létről tanúskodik), hogy Ő az, aki teljes mértékben mindkét világban otthon van, úgy a mennyeiben, mint a földiben. Ő az összekötő kapocs a két világ között, így az ember, aki teljes mértékben földi, egyedül rajta keresztül és általa lehet a mennyei birodalom része. Egyedül általa lehet az embernek része a mennyek országa gyümölcseiben.
Az Ő jelenléte a biztosítéka annak , hogy eme földöntúli országnak az öröme már itt a földön a miénk lehet!
