Heti útravaló – 15.hét
„Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.” Lk 19,37
Ezekben a „zűrzavaros időkben” talán úgy érezheti az ember, hogy kevesebb az örvendezés és az ujjongás. Sokakat elszomorít a betegségktől való félelem, a szeretteinkért való aggódás, vagy éppen a bezártság érzése. De még ezekben a nehéz napokban is van ok és indok az örömre és ujjongásra. Mert még ezekben a sötét napokban is van fénysugár, ami a szíveket megmelengeti. „Az Úr az Isten, Ő adott nekünk világosságot” – olvashatjuk a 118. zsoltárban. Virágvasárnap ez a fényesség, Jézus Krisztus, az Ő királyi dicsőségében vonult be a szent városba, Jeruzsálembe. Nagyon sokan örültek neki, hiszen szabadító érkezett el közéjük. Sőt ma is örvendezhetünk neki, hiszen ez a Megváltó Jézus, az Ő lelke fényességével ma is sokak szívéhez eljut és képes megszabadítani félelmektől, aggodalmaktól, betegségtől.
Egyéni csendességben töprengjünk el egy kicsit azon, hogy ma, amikor mindenhonnan annyi bánatról hallunk, felismerjük-e, látjuk-e a hálára indító eseményeket is? Hálát adunk-e a gyógyultakért, azokért, akik segítséget kaptak? Hálát adunk-e szeretteinkért, vagy éppen azért, hogy ma egy újabb nappal lehetek gazdagabb? Virágvasárnap üzenete arra irányítja figyelmünket, hogy ha még homály is borult a világra, van még miért örvendezni, mert a szabadító már megérkezett, már itt van. Halljátok meg az Ő szavát:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Áldás, békesség!
Molnár Norbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkésze
