LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A VÁLASZÚT PROGRAMBAN II.

Erdei Fruzsina a Válaszút program szociális mentora a program kezdeti szakaszáról: Amikor a tabletek átadása megtörtént és a mentorral kellett volna tanulni, akkor kezdődtek nagyobb hiányzások. Valószínűleg ennek hátterében a felelősségtudat fejletlensége, illetve a nem megfelelő prioritások álltak, ezért szankciókat kellett bevezetnünk. Két hiányzás után behoztuk a tabletet és a digitális tanterembe kellett bejárni órára, ezzel újra kiérdemelni a készüléket. Ez hatásosnak bizonyult, mivel ezek a tabletek, illetve a programban való részvétel már-már státusz szimbólumnak számít. „Harcoltunk” a lemorzsolódás ellen, „harcoltunk” a diákjainkért és sokszor velük is. Nehéz, főleg, ha környezetnél elérjük, hogy támogató legyen, de egyszerűen nem tudják, hogy hogyan. Nemcsak a diákkal kellett foglalkoznunk, hanem a családdal is. Ha már nem tudtak olyan példát adni a fiatalnak, amivel kiléphet, legalább támogassák a terveit, ezáltal esélyt adni, hogy jobb körülmények között élhessen és esetleg majd a családot is segíthesse. Nagyon sokat foglalkoztunk a szülőkkel is, egy idő után ők is elkezdték igényelni a beszélgetést, hogy valaki meghallgassa őket. Már többször említették, hogy ők is szeretnének részt venni olyan foglalkozásokon, mint a gyerekeik, őket már nem a tablet motiválta. Tartottuk a kapcsolatot az iskolákkal, folyamatosan egyeztettünk, hogy a diákoknak mire van szüksége. Koordináltuk az óráikat a mentorokkal, tulajdonképpen egy összekötő szerepet láttunk el.