Nagypéntek

„Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” Lk 23,47

Jézus Krisztus földi életében nem egyszer tett, vagy mondott olyat, ami az emberek szemében váratlan, szokatlan, esetleg megbotránkoztató volt. Éppen így, kereszthalála sem volt váratlan eseményektől mentes. Olvassuk a Szentírásban, hogy az ég elsötétedett, a templom kárpitja kettészakadt. Maga a természet is az emberek tudtára akarta hozni, hogy Jézus nem hétköznapi volt, halála révén valami megváltozott a világban, ami most történt, az kozmikus jelentőséggel bír. Milyen megrázó, hogy erre az emberek már csak akkor döbbentek rá, miután Krisztus kilehelte lelkét. Sokan ahogy végignézték az Ő haláltusáját, megrendülve tapasztalták, hogy még utolsó perceiben sem tett egyebet, mint könyörgött az Atyához. Fájdalmaiban, gyötrelmeiben sem hangzott el szájából egyetlen szitok vagy panasz sem. Helyette hűséges maradt az Atyához, önmagához és inkább azokért könyörgött, kik ezt a sok szenvedést okozták neki, mondván, „nem tudják mit cselekszenek.”

Miután átadta lelkét az Atyának a sokaság bűnbánattal (mellüket verve) távozik a helyszínről. Sőt, a katona, kinek vajmi kevés köze volt Krisztushoz, egyáltalán a Teremtő Istenhez, még az Ő szájából is hitvallás hangzik el: „Valóban igaz ember volt.” Sőt, azt írja a Szentírás, hogy dicsőítette Istent. Ez a pogány százados, ki a római istenek imádatában nőtt fel, most az egyedüli, igaz Istent magasztalja. Krisztus személye, egész élete, de még halála is sokak megtérését hozta el.

Micsoda változásokat hozhat az ember életében a Krisztussal való találkozás! Az ember megdöbbenve tapasztalja azt a szeretetet, azt a békességet, amit az Atya megbizonyított. Egész élete, de még halála is szolgálat volt, ugyanis önként adta magát a keresztfára, önként vállalta a halált, hogy mint egyszeri tökéletes áldozat megbékéltesse az embert a Mennyei Atyával.

Ha csak a nagypénteki eseményekre tekintünk, akkor az egész Krisztus-esemény csupán egy kudarcba fulladt tragédia lenne. Ellenben tudjuk, hogy a halállal nem ért véget a történet. A gyászt felváltja az örvendezés, a halálból élet támad és Jézus valódi győztessé lesz, ki diadalt aratott a halálon!