Heti útravaló – 45. hét

„Ezért tehát a lankadt kezeket és megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.”

Zsid 12,12-13

Ez a két rövid vers a hívő élet két fontos szegmensére hívja fel a figyelmünket. Egyfelől a diakónia, felebarátaink felé nyújtott segítség a Krisztusban gyökeredző életünk egyik alapja. „A lankadt kezeket, a megroskadt térdeket erősítsétek meg…” Nagyon nem kell keresgélni, ha olyan emberekről van szó, kik meggyengültek egészségben, megfáradtak lélekben. Az, hogy őket látjuk, ha a látókörünkbe kerülnek, nem a véletlen műve, hanem felelősségünk van irántuk. Egyházunk előtt újra és újra ott a nagy kérdés, mennyire vesszük komolyan az elhívást, mennyire vesszük komolyan Krisztus parancsait, tanításait. Próbáljuk kimagyarázni, elbliccelni, a sarokba állítani? Vagy pedig ég bennünk a vágy, ha halljuk Krisztus hívását, hogy útra keljünk és alkalmazzuk mindazt, amit Ő szívünkbe oltott.

Ha már elindulásról van szó. Vajon követjük-e Jézus hívó hangját? Tudunk-e koncentrálni, erre az egy hangra és nem kezdünk el kitérőket tenni, más hangokat követni, amik lehet hangosabbak, csábítóbbak? „Egyenes ösvényen járjatok…” Eszembe jutott néhány olyan autó utam, amikor hosszú kilométereken keresztül sehol nem volt egy kanyar, hanem a végtelenbe egyenesen kellett haladni.  Egy idő után megszületett bennem a gondolat: „milyen unalmas ez az út”! Sokszor így vagyunk azzal az úttal is, amit Isten jelöl ki a számunkra. Előttünk a cél, ott halad velünk együtt Jézus is, de figyelmünk mégis másra terelődik. „A munkám miatt, nincs időm ezzel foglalkozni…” „Majd máskor elmegyek istentiszteletre, de most egyéb dolgom van…” „Még nem értem el az álmaimat…” Ne legyenek illúzióink, ezen az egyenes úton, amin Jézus vezet és egyúttal hozzá vezet, nem tudunk szaladni, nagy léptekkel haladni. Sántikálunk, botladozunk, mert bűneink súlya alatt csak ilyen keservesen tudunk haladni. De amíg követjük Jézust, Ő nem csak talpra állít, segíti az előrehaladást, hanem szépen lassan bűneink súlyát is leveszi a vállunkról. De a plusz kitérőket egyedül kell megtennünk. A kikacsingatásoknál, az új utak keresésénél bűneink terhe ott marad a vállunkon és rányomja bélyegét egész életünkre.

Jézus Krisztusban van a gyógyulás! Nála van a gyógyír lelki sebeinkre, bűneink okozta fájdalmainkra. Ő nem csak gyógyít, de arra is ad erőt, hogy másokat felkaroljunk és a lankadt kezeket, megroskadt térdeket megerősítsük!