Heti útravaló- 4. hét
„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt.”
Ézs 42,3
Ebben az igeversben a próféta előrevetíti azt, milyen lesz az eljövendő Messiás, a Megváltó, kit a nép már epedve várt. Lehet nem olyan Szabadítót küldött az Úr, amilyet a nép szeretett volna, de olyat kaptak, akire nagyon is szükségük volt. Igénkben Krisztus természete és szolgálata jellegének három fontos eleme is megjelenik.
Elsőként azt írja a próféta, hogy „a megrepedt nádszálat nem töri össze”. Ez alatt azt a diakóniai szolgálatot érthetjük, amiről Jézus igen jó példát adott tanítványainak. Tudjuk jól milyen sok „megtört élet” volt körülötte, kik betegségük, gyengeségük miatt sokat szenvedtek. A köztük végzett szolgálatban is Krisztus bizonyságát adta annak, hogy nem közömbös a szenvedőkkel szemben. Hatalmát nem arra használja, hogy a sokszorosan meggyötört embereket még inkább nehéz helyzetbe hozza, magának még több hatalmat szerezzen, hanem éppen ellenkezőleg, felkarolta, talpra állította, meggyógyította azokat, kikről a nép vezetői talán tudomást sem vettek.
Aztán olvasunk arról, hogy „a füstölgő mécsest nem oltja ki”. Bizony milyen sokan voltak (és vannak ma is), kik lelki vakságban élnek. Kiknek szívében ott pislákol a hitnek lángja, de nem tud lángra lobbanni a világi gondok ölelésében. Krisztus ezeket az embereket nem elutasítja, nem mond le róluk, hanem éppen hogy feltüzeli szívükben a hitet, felkarolja és az Atyához vezeti őket. Igehirdetésében, tanításában, cselekedeteiben is hirdeti, hogy elközelgett a mennyek országa.
Harmadszor pedig kiemeli Ézsiás, hogy „hűen hirdeti a törvényt.” Isten igéje ugyanis nem szenvedhet csorbát. Nem lehet Isten szavát semmilyen politikai, gazdasági, hatalmi érdeknek alávetni. Jézus korában gond volt az is, hogy egyesek hatalmi törekvéseiket Isten igéjével próbálták palástolni. Mindamellett, hogy Jézus igen nyájas és szelíd volt azokkal, kikben ott pislákolt a hit lángja, sötétségben jártak és azt várták, hogy valaki fényt gyújtson az életükben, nagyon szigorúan lépett fel azokkal szemben, kik lábbal tiporták Isten parancsait, a törvényt és önző módon magyarázták azokat.
Miért is érdemes átismételnünk, megerősíteni magunkban Jézus Krisztus földi működésének eme áldott szolgálatait? Azért, mert Krisztus mindezekkel példát is szeretett volna adni a tanítványoknak és majd a tanítványok tanítványainak és mindenkinek, kiknek szívében fellángol az evangéliumért, a Krisztusért végzett szolgálat iránti vágy. Krisztust követve számunkra sem lehetnek közömbösek azok, kik testi/lelki terhekkel küszködnek nap, mint nap. Nem hagyhatjuk a hitnek lángját kialudni azokban, kik elbizonytalanodtak, elfordították tekintetüket az Atyától, vagy valami beárnyékolta az életüket és megrendültek a hitben. Mint Krisztus jó katonái, küzdenünk kell az evangélium tisztaságáért, azért, hogy magunk is jó példával járjunk elől az Isten törvényén nyugvó keresztyén életszemléletben, a jócselekedetekben, az irgalmasságban, a felebaráti szeretetben.
A mai nap, a lepramisszió vasárnapján még erőteljesebben szólít meg bennünket az ige és buzdít bennünket a betegeket között végzett szolgálatra, az imádságra mindazokért, kik a betegség terhét hordozzák és azokért, kik missziói szolgálatot végeznek!
