Heti útravaló- 3. hét

„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!”

Ézs 35,3-4

Ézsaiás próféciája reményt szül a nép, és hiszem, hogy egyszersmind a mi    életünkben is. A reménység forrása maga az Úr, aki a szikkadt talajt újra élővé változtatja, a halálból életet fakaszt. Örömhírként hallik, hogy az ítéletet nem a teljes pusztulás követi, hanem az Úr jötte, aki biztonságot, felüdülést megnyugvást hoz a Benne bízóknak.

Az ember szíve, mi valamikor oly sok mindennel van megterhelve, a terhek kegyetlen tüzében, mint a szikkadt föld, élettelenné válhat. Híján van a békességnek, a szeretetnek, a reménységnek. Mint száraz talaj úgy szomjazza a szeretetteljes szavakat, cselekedeteket. Várja a szabadítást ebből az állapotból. Semmiképpen sem hiábavaló ez a várakozás! Hiszen van, aki meg tudja menteni az embert ebből az állapotból! Jézus Krisztus, ki jól ismeri az emberi szíveket, újra élővé tudja azt tenni. Fel tud rázni, fel tud szabadítani ebből az áldatlan állapotból!

Az Ő jelenlétének a biztos jele, mikor valakinek a szíve újra megtelik bátorsággal, bizakodással. A próféta nem csak azt helyezi a nép szívére, hogy legyenek erősek, maradjanak meg hitükben, hanem egyszersmind arra is bíztatja őket, hogy még nagyobb odafigyeléssel és könyörülettel legyenek azok iránt, kiknek élete kimondhatatlan fájdalmakkal van megterhelve. Ugyanis a mennyek országának biztos jele az, mikor az emberek irgalmasságot gyakorolnak felebarátaik iránt.

Ma is olyan nagy szükség van az olyan emberekre, kik felebaráti szeretettel emelnek fel másokat, akik megerősítik a lankadt kezeket és erőssé teszik a roskadt térdeket.  Talán a te környezetedben is él valaki, ki terhei miatt lemondóan tekint előre. Talán van valaki, aki mindennapjait testi vagy éppen lelki fájdalommal küzdi végig. Talán éppen te vagy az, aki mellé tud lépni, aki tud bíztatni, bátorítani és ami talán a legfontosabb, tudsz neki mesélni a szabadító Jézus Krisztusról és tudsz érte, vagy éppen vele együtt imádkozni.

„Legyetek erősek, ne féljetek!” Ez a néhány szó nem lenne több, mint erőtlen vállveregetés, ha nem az Úr szeretné azt a szívünkre helyezni. Attól válik valódi reménységgé a szívünkben, hogy maga az Úr ígéri ezt meg Ézsaiás szavain keresztül. Egymás felé is akkor lesz valódi erősség, ha azt szívünkben hittel adjuk tovább. Úgy mondjuk, úgy bíztatunk vele másokat, hogy közben elhisszük, ez számunkra is erőforrás!

Ma, a Himnusz születésnapján álljon itt valódi imádságként az utolsó versszak:

„Szánd meg Isten a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!”

Ámen!