Heti útravaló- 2. hét

„Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal… Azt adjátok alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek!”

Lk 11,39;41

Milyen könnyen felháborodik az ember azon, hogy ha valakiről, akit kedvel, kiderül, nem is az valójában, mint akinek mutatja magát. A megnyerő külső valójában egy kevésbé szimpatikus személyiséget takar. Ma, az internet világában pedig sokkal nagyobb is a kísértés, hogy online személyiségünket olyanná formáljuk, amilyenné szeretnénk. Milyen könnyű egy fotót manipulálni, olyan állításokat magunkra venni, amik távol állnak a valóságtól. De mielőtt még bárki felett is pálcát törnénk, érdemes magunknak is feltenni a kérdést, hogy mi mindig, minden alkalommal teljesen őszinték vagyunk-e másokkal? Előfordul-e, hogy a mosoly mögött valami egészen bántó érzés lappang bennünk?

Jézus a farizeusokat éppen azzal a váddal illeti, hogy bár a törvénynek a külsőségekben eleget tesznek, de éppen Isten igazsága hiányzik az életükből. Másokat megfeddenek, míg maguk, mint jó színészek, csupán szerepet játszanak, hogy az emberek felfigyeljenek rájuk, szép szavakkal, dicséretekkel, megbecsüléssel illések őket. Jézust is megszólják, amiért nem mosott kezet étkezés előtt. Nyilván a felháborodásnak nem higéniai okai voltak, hanem a törvény előírásainak figyelmen kívül hagyása. „Hogy tehet ilyet valaki, aki maga is jól ismeri a törvényt?” Valószínűleg Jézus nem azért hagyja el a kézmosást, mert elfelejtette, hanem szándékosan, hogy ez által is felhívja a körülötte lévők figyelmét a farizeusok és írástudók képmutatására, akik feddhetetlennek látszanak, szívükben azonban gonoszsággal vannak eltelve.

Valószínű, hogy ilyen képmutatóan cselekedtek az alamizsnákkal is. A kötelező tizedet befizették, talán még adakoztak is a rászorultaknak, de ezt mind önző indokkal tették. Így amikor Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy azt adják alamizsnául, ami bennük van, ez alatt azt érti, hogy szívükkel-lelkükkel akarjanak Isten előtt szolgálni. Mert azt csak ilyen formán lehet! Még a legbőkezűbb adakozó lélek is kárt vall, ha szívét önző vágyak vezérlik.  Ha nem csak külsőségekben akarnának Isten előtt szolgálni, ha nem a törvénynek, hanem Istennek akarnának megfelelni, akkor szívük is megújulna, Istenre hangolódna és a többi emberben sem a hibát keresné, hanem a lehetőséget, hogy őket is Istenhez vezessék.

Ma is igen aktuális, hogy mi hogyan éljük meg a hitéletünket. Templomba járunk, imádkozunk (akár hangosan is), néha adakozunk, de közben megjegyzéseket teszünk felebarátunkra, ítélkezünk és magunkat jobbnak tartjuk másoknál? Avagy szívvel lélekkel vágyunk Isten igéje után, örömmel, bűnbánattal, valódi hálaadással szólítjuk meg Őt és igazi irgalom születik a szívünkben, mikor meglátunk egy otthon nélküli gyermeket, egy erejét vesztett remegő kézpárt?

Jézus Krisztus az út! Ő igazít helyre, ad helyes törvényértelmezést, életet formáló tanítást, hogy hitünk élő legyen és Istenhez vágyakozó, Istenben bízó, örömmel segítő, másokat támogató életünk legyen!