Heti útravaló

„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk Tőle.” 1Jn 5,14-15.

Most, hogy a karácsony éppen csak hogy mögöttünk van, eszünkbe juthat, hogy gyerekként az ember sokszor egy egész listát ír, hogy mit szeretne karácsonyra. A kívánságok sorának szinte csak a képzelet szab határt. Aztán nagyon sokszor így vagyunk ezzel az imáinkkal is. Úgy szólítjuk meg a Szentháromság Istent, hogy egy egész listát felsorolunk, hogy mit szeretnénk megkapni, vagy elérni az életben. Aztán, ha sok minden nem a terveink szerint alakul, akkor gyakran csalódás költözik a szívünkbe. Aztán jön a sok miért, miért, miért…

Azért jó ezt az Igét jól a szívünkbe vésni, mert megtanít bennünket helyesen imádkozni. Igen, nem félreírás: helyesen imádkozni. Jogosan merül fel a kérdés: mert lehet rosszul is? Igen, lehet. De az Ige megtanít bennünket arra, hogy ha a hálaadás és bűnbánattartás mellett kéréssel is járulunk Isten elé, azt hogyan tegyük. Bár maga az ima az egyik legszorosabb kommunikációs csatorna Isten és az ember között, (éppen ezért, ez lehet egy nagyon mély, őszinte beszélgetés Istennel), mégis, ha a kérésekre kerül sor, nem kérhet akármit az ember. De akkor mégis hogyan, és milyen formában vigyük a kéréseinket Isten elé?

Első lépés, hogy legyen bizalmunk felé. Ne úgy járuljunk elé, hogy majd lesz valami, meg tegyünk egy próbát. Isten nem egy nyerőautomata, hogy bedobjuk a pénzt, aztán majd kidob valamit. Nem! Ha kéréssel vagyunk felé, előbb meg kell bennünk születni az iránta való bizalomnak. Bizalmunk pedig akkor van, ha van hitünk. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében olvassuk: A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és nem a látható dolgok létéről való meggyőződés.” Ha megszületik a szívünkben a hit és az Isten iránti bizalom, akkor Ő megmutatja számunkra, mi az, amire igazán szükségünk van. Mert sok vágya van az ember szívének, de nem minden használ. Isten azonban tudja, hogy mi az, ami a mi örömünket, szeretetben való kiteljesedésüknet szolgálja. Ez az az ismeret, amire azt írja az Ige, hogy „az ő akarata szerint kérünk”. És ha ilyen kéréssel fordulunk Istenhez, akkor már a kérés pillanatában biztosak lehetünk abban, hogy azt megkapjuk. Olyan biztos, mint ha már most megkaptuk volna.

Az Ige megtanít bennünket arra, hogy akkor tudunk helyesen kérni az Atyától imádságban, ha engedjük, hogy az Ő Lelke dolgozzon, munkálkodjunk bennünk. Figyeljünk Rá, és tudni fogjuk, mire van igazán szükségünk!