A házasság olyan, mint a jó kenyér tésztája: újra és újra meg kell dagasztani, és ki kell sütni

A Házasság hetének apropóján Tóth Jánossal, a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat szolgálatvezető lelkészével beszélgettünk. Megtudtuk, hogyan fér meg egymás mellett a hit és a pszichológia, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a lelkész házaspároknak, valamint azt is, hogy miben rejlik a keresztyén házasság misztikuma.

– Az idei Házasság hete több szempontból is különleges. Mesélne róla, hogy miért más, mint az előző években?

– A Református Egyház 2010 óta vesz részt a Házasság hete programsorozat szervezésében, előbb mint Református Házasság és Családsegítő Szolgálat, majd, miután a Gyökössy Intézettel egyesült, Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat néven. Tehát tizenegy éve támogatja és keresztyén értékekkel tölti meg az Angliából indult kezdeményezést, amely idén lett 15 éves. Ilyenkor egy héten át a házasság és a család fontosságára hívjuk fel a figyelmet országszerte. Magyar sajátosság, hogy a Házasság hetének eddig minden évben volt arca: egy közismert házaspár, akik pozitív példával elöl járva meséltek életükről, hullámvölgyeikről, a boldogsághoz vezető útról és hosszú házasságuk titkáról. Idén először azonban nincs arca a rendezvénynek, hanem az eddigi házaspárok szólalnak meg a különböző fórumokon. Arra gondoltunk, hogy a sokféle páros, talán hatékonyabban tud segíteni, más és más tanácsokkal ellátva a házaspárokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan vészeljék át a pandémia-okozta kihívásokat és válsághelyzeteket.

– Ezek szerint ekkora a baj a magyar házasságok háza táján? Talán ezért is választották a rendezvénynek azt a kifejező mottót: „Maradjunk együtt”?

– A koronavírus első hulláma után 20 százalékkal megnövekedett a válások száma Magyarországon. Hozzá kell tenni azt is, hogy olyan házasságok mentek szét, ahol nem kifejezetten a pandémia volt a fő ok, hanem a már addig sem működő kapcsolatok kerültek még nagyobb válságba. A Házasság hetének üzenete az, hogy jó házasságban élni. A programsorozat nyilván nem mentheti meg az összes tönkrement házasságot, de kapaszkodókat nyújthat a krízishelyzetekben. Segíthet abban, hogy a párok odafigyeljenek egymásra, önmagukra, és olyan kérdésekre, amikkel addig nem találkoztak. Sőt, lehet olyan kifutása is ennek a kezdeményezésnek – és akkor már elérte a célját –, hogy valaki a Házasság hete hatására kér segítséget a párjával.

– Az évek alatt maga a házasság fogalma is átértékelődött…

– Igen, ma már nem magától értetődő, hogy az emberek házasságban élnek. Sokféle együttélési forma van. Egyre többen élnek részben elkötelezetten vagy elkötelezettség nélkül, szabad, laza párkapcsolatban.

– A mai korszellem, a média, a celebek mind azt sugallják a fiataloknak, hogy ha nem megy, dobd el és kezdj újra, mit számít a szövetség, amit Isten előtt kötöttél „holtomiglan – holtodiglan”. Hova vezet ez a gondolkodás?

– Valóban ez trend mostanában. Korábban ritka volt a válás. Az 1970-es években például, ha faluhelyen megjelent valahol egy elvált ember, akkor arra ferde szemmel néztek. Most viszont azt látjuk, hogy a válás az egy minta. Ha bemegyünk egy iskolai osztályba, túlsúlyban vannak azok a gyerekek, akiknek elváltak a szülei. A legnagyobb baj pedig az, hogy a válófélben lévő emberek a környezetüktől, a családjuktól nem azt a megerősítést kapják, hogy tartsanak ki, próbálják megmenteni a házasságukat, hanem legtöbben a válást tanácsolják nekik.

Egyébként az országos felmérések alapján a legtöbb fiatal házasságban, több gyermekkel képzeli el az életét, tehát a vágy ott van a fiatalokban. Ezt a vágyat kell erősíteni, támogatni, hogy ne maradjon meg a kívánság szintjén, hanem teljesüljön be.

 

– A Gyökössy Lelkigondozói Szolgálat a „Gyökössy szemléletet” tovább folytatva ötvözi a hitbéli és a pszichológiai lelkigondozást. Felvetődhet a kérdés, a teológia és a pszichológia hogyan fér meg egymás mellett?

– A pasztorálpszichológia maga nem más, mint egy párbeszéd. A teológia párbeszéde a lélektannal, az ember érdekében, az emberért. Mi teológiai alapon használjuk a lélektant. Számomra nagyon fontos, amit Gyökössy Endre mondott ezzel kapcsolatban: „használom a pszichológiát, de letérdelve, imádkozva”.

– Ön lelkész házaspárok terápiájával is foglalkozik. Mennyivel másabb, vagy netán nehezebb egy teológus házaspár lelkigondozása?

– Egy házasságban a lelkész férj, a lelkésznő pedig feleség, ugyanúgy, mint más embereknél. Férfi és nő között – legyen bármilyen a foglalkozásuk – mindig ugyanazok a problémák jelennek meg. Náluk is előfordulhatnak partnerkapcsolati elakadások, érzelmi, kötődési problémák, félreértések, félreérzések, hűtlenség, vagy más családi probléma, ahogy bármelyik más házaspárnál. Nincs új a nap alatt. A lelkész egy valóságos ember, akinek ugyanúgy lehetnek gondjai. Az már egy másik kérdés, hogy mennyire mernek a lelkészek segítségért fordulni, ugyanis a legtöbben úgy érzik, hogy meg tudják oldani egyedül is a problémáikat. A 30-40 év közötti korosztály talán jobban mer nyitni és segítséget kérni, mint az idősebb lelkészek.

Ami a lelkészeknél nehezebb, hogy a házasságukban teljesen összefolynak a dolgok, de ez érvényes a legtöbb segítő területre is. Aki emberekkel foglalkozik, annak nehéz elhatárolnia egymástól a hivatásra szánt időt és a magánidőt, azaz a családnak adott időt. A szolgálat sok esetben a házassági problémák megoldási „pótléka”, egyrészt ez igaz, de a fontossági sorrend rajtuk múlik.

– Akkor ez tipikus példája annak, mikor az ember missziója, egyben a végzete is lehet…

– A lelkészeknél annyival speciálisabb a helyzet, hogy sok helyen a templom mellett van a parókia, vagy éppen annak a része, így nagy az átjárás, kevés az elkülönülési tér. Egy lelkészcsalád nagyon nehezen tud kialakítani magának védett, családi körben eltöltött időt. Nagyon sok lelkész csak ad és ad, és végül épp azoknak jut a legkevesebb, akiket szeret. Elterjedt nézet miszerint első a gyülekezet, második a feleség és a család. Nem értek ezzel egyet, mert mindkettőnek megvan a maga helye és ideje, a hivatásnak ugyanúgy, mint a házasságnak.

– Erősebb egy keresztyén házaspár köteléke?

– Kutatások szerint azok a párok, akik hisznek és imádkoznak, azoknak alapvetően sokkal teherbíróbb és szilárdabb a házasságuk. Türelmesebbek és jobban elviselik, elhordozzák egymást.

A keresztyén házasságban elfogadjuk azt, hogy az Isten az embert férfivá és nővé teremtette, hogy ketten legyenek egy testté, nemcsak férj és feleség, hanem egyek legyenek. Mindeközben pedig elhagyják apjukat és anyjukat, hogy ők maguk is apává és anyává válhassanak. Azok a házaspárok, akik rendszeresen gyakorolják a hitüket, imádkoznak, azoknak van egyfajta többletük. Valami, ami túlmutat rajtuk. Nemcsak földi gyökerük van, hanem égi gyökerük is. Isten országa, ahova mindketten tartoznak. Ezáltal van a házasságnak valami misztikuma. Van felette áldás.

Nekünk, lelkészeknek, lelkigondozóknak pedig abban van a feladatunk és a felelősségünk, hogy ha eltűnik ez az áldás, akkor segítsünk nekik ismét megtalálni. Ha megjelenik az árny és az átok, akkor ott legyünk mellettük, hogy újra hallják és érezzék egymást.

A házasság olyan, mint a jó kenyér tésztája: újra és újra meg kell dagasztani, és ki kell sütni. Nem elég elkötelezni magunkat, a házasságot nap mint nap gondozni és ápolni kell!

 Kisfaludy Nóra