A szociális mentorálás Rubintné Szűcs Emőke szemével

2018 tavaszán lettem a Válaszút programban szociális mentor. Nagyon örültem, hogy részt vehetek a programban, mert mindig is közel álltak hozzám a gyerekek és szerettem segíteni olyan embereknek, akik valamilyen oknál fogva segítségre szorultak. A szociális mentorok által elérendő célcsoport a hátrányos helyzetű fiatalok és családjaik voltak. A programban ilyen családok és gyerekek kerültek bevonásra. 120 hátrányos helyzetű tanuló került be, hárman voltunk, akik a szociális mentorálást végeztük. A gyerekeket három csoportra osztottuk és egy mentornak 40 gyerek, azaz negyven család jutott. Szerettünk volna minél több időt tölteni a gyerekekkel és a családokkal. Olyan kapcsolatot kellett kialakítanunk a gyerekekkel és a családokkal, hogy tudjunk együtt dolgozni. 5 év az hosszú idő, ezért arra törekedtünk, hogy minél jobban megismerjük a gyerekeket és a családjaikat. Kezdetben nem volt könnyű, féltek azt hitték hatóság vagyunk. Nagyon sokszor elmentünk egy-egy családhoz beszélgetni, hogy jobban megismerjenek bennünket. Először csak a kapuban beszélgethettünk, majd beengedtek az otthonaikba. Megismertek bennünket és tudták, hogy mi segíteni akarunk a gyereknek és a családnak is. Amikor megismerték a Válaszút programot, örömmel engedték hozzánk gyermekeiket. Igaz nagyon féltették őket, ezért minden egyes foglalkozásra autóval szállítottuk be őket, azután haza is vittük. A szülők ezért nyugodtan elengedték a gyerekeket velünk foglalkozásra, kirándulásra, táborozásra, bárhová. A munkánk során kialakult egy nagyon jó kapcsolat. A családok bátran fordultak hozzánk, ha valamiben segítségre volt szükségük. Önéletrajz írás, nyomtatvány kitöltés, munkahelykeresés, adomány kérés stb. Ha problémájuk volt a gyerekkel vagy az iskolában, ha a tanulással volt gond, bizalommal fordultak hozzánk. Mi mindig próbáltuk velük együtt megoldani a problémát. A gyerekekkel ez a szorosabb kapcsolat hamarabb kialakult. Nagyon sok programot, szakkört, tábort szerveztünk számukra. Nagyon fontos volt, hogy a tanulásban tudjuk őket segíteni, ez elég jól működött. Online tanulás a mentorral, vagy a jelenléti oktatás pedagógusainkkal, szakkörök. Kinek melyik volt jobb. Voltak olyan gyerekek, akik nem szerették az online órákat szívesebben jöttek be tanulni a digitális tanterembe. Kezdetben nálunk is bepróbálkoztak beszólásokkal, rendetlenkedéssel, nem oda figyeléssel zavarni az órákat. Furcsa volt nekik az, hogy mi nem kiabálással oldottuk meg a problémát, hanem szeretettel, odafigyeléssel fordultunk hozzájuk. Ez nagyon meglepte őket, megdicsértük, ha jól csináltak valamit. Nagy örömmel jöttek a foglalkozásokra.