VEZÉRIGE- JÚLIUS

„Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.” 1Sám 2,2

Ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, egy bizonytalansággal teli időszak képei villannak fel emlékezetünkben. Napok, hetek teltek el úgy, hogy folyamatosan figyeltük a sajtót, milyen új hírrel szolgálnak nekünk, amik reményre adhatnak okot. Megtapasztalhattuk, hogy egy vírus, egy járvány hogyan állítja a feje tetejére a mindennapjainkat egyik napról a másikra. Őszintén, ki gondolt volna még ilyenről tavaly, amikor még talán az idei nyaralást terveztük?

Olykor fájdalmas a rádöbbenés, hogy mennyi bizonytalanság vesz körül bennünket. Most nem csak a járványra gondolhatunk. Sok egyéb betegség, munkahelyi krízis, családi krízis, halál rettenthet bennünket. De ha ennyire bizonytalan az ember élete, mi az, ami biztos? Erre a kérdésre Sámuel édesanyja, Anna adja meg a választ: „nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”  Bár a múlandóság a mindennapi élet része, de van valaki, aki örök, soha nem változik, időtlen és az idő felett áll. Ő, a mi Istenünk. Valódi kőszikla, aki biztos védelmet, szilárd alapot adhat a benne bízóknak. Őrá érdemes tekintenünk a sok bizonytalanság közepette is, hiszen a bizonytalan időkben az ember ösztönösen keresi azt, ami biztos, ami bizalomra ad okot, ami reményt szül az ember szívében.

Oly sok példát lehetne meríteni a Szentírásból, hogy mennyi ember számára vált támasszá és erővé maga Isten. De nem csak innen. A mai világban is annyian megtapasztalhatták már, miért érdemes Isten kegyelmében bízni. Mi, a Magyar Református Szeretetszolgálat is folyamatosan Őrá tekintünk, az Ő kezébe bízzuk mindennapi szolgálatunkat. Bátran merem írni, hogy az elmúlt időszakban is oly sokan meríthettünk tőle erőt, kérhettük az Ő áldását arra a szolgálatra, amire Ő hívott el minket. Így volt erőnk másokon is segíteni, meglátogatni az elesetteket, élelmiszert vinni az éhezőknek, vigasztalni a megszomorodott szívűeket.

Hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk. Hallunk ezt is, azt is. De egyvalamiben biztosak lehetünk. Világunk sorsa, a mi életünk Isten kezébe van letéve. Még ha mi nem is, de Ő látja jövőnket. Ezért érdemes hozzá fordulni a bizonytalan időben is. Merjük bátran kérni Isten útmutatását, merjünk Tőle erőt, bátorságot kérni, hogy szívünkben reménnyel, bizakodással, hittel és békével nézhessünk szembe mindazzal, amit a jövő tartogat a számunkra.