Vezérige

„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róma 15,1)

Honnan van ereje egy édesanyának, aki egyedül neveli 3 gyermekét, naponta ellátja őket, gondoskodik az iskoláztatásukról, ruházatukról, tanul velük, vezeti a háztartást, közben dolgozik?  Honnan van ereje annak az idős néninek, aki már 15 éve ápolja beteg férjét, mosdatja, kenegeti sebeit, segít az étkezésben? Honnan van ereje annak az orvosnak, akire súlyos testi és lelki terhek rakódnak, betegek sokasága várja tőle a megoldást, és naponta szembesül azzal, hogy nem mindenkit tud megmenteni?  Honnan vesszük az erőt? Sokszor nincs erre igazi magyarázat. Gyakran mondjuk, hogy a sikerekből lehet erőt meríteni, vagy az emberek szeretetéből.

Azonban bele lehet fáradni a szolgálatba, lehet örömtelenül is tenni azt, amit ránk bíztak, a kiégés réme sokakat fenyeget. Ebben az igeverseben Pál apostol azt kéri, hogy támogassuk egymást szeretettel. Van, amikor erősnek érezzük magunkat – ekkor kérjük Istent, adjon olyan látást, hogy vegyük észre azt, akit nekünk kell támogatnunk. Amikor gyengék vagyunk, akkor pedig imádságban kérjük, hogy legyen emberünk, aki mellénk áll segítségével. Azonban van egy hely, ahol mindnyájan vállalhatjuk erőtlenségünket: ez a hely Isten előtt van. Jézus Krisztus által hordozta erőtlen életünket, tudja, mit jelent a szenvedés, az elhagyatottság, ezért Ő tud bennünket a legjobban megvigasztalni. Isten részt kíván venni az erőtlen életünkben, hogy azt megerősítse. Az Ő vigasztalásában erő van. Ő tud erőssé tenni. Isten volt az, aki megerősítette életünket az elmúlt időszakban, és nagy szükségünk lesz a járvány ideje alatt arra az erőre, ami Istenből árad felénk. Ezt az erőt csak azok kapják meg, akik elismerik erőtlenségüket. Mi hiszünk abban, hogy Ő hordozta életünket eddig, és megadta nekünk, hogy elinduljon a tanév, az új kezdet. Hiszem azt, hogy Ő fogja hordozni ezután is napjainkat. Kérjük, erősítsen meg bennünket, mert egyedül Benne van nyugalmunk és erőforrásunk.

Ahogy Pál apostol írja:

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Legyen ez valósággá mindnyájunk életében, és úgy hordozzuk mások gyengeségeit, hogy közben rámutatunk a mi erőforrásunkra: Jézus Krisztusra.