Nyilas Misi: tehetség, hit és elszántság

Idén immáron negyedik alkalommal várjuk a hazai és kárpát-medencei tehetséges fiatalok jelentkezését a Nyilas Misi Ösztöndíj Programunkra. De kiknek mit jelent a Nyilas Misi? Erről beszélgettünk Tamáskó Tünde ifjúsági program koordinátorral, Kucsera Gábor világbajnok, olimpikon kajakossal és a jövő nagy reménységével, Opauszki Péter ösztöndíjassal.

CSA: Szeptember 11-én elstartolt a Nyilas Misi Ösztöndíj jelentkezési időszaka. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján milyen jó tanáccsal tudnál szolgálni a jelentkezőknek?

TT: Először is mindenkit arra bíztatnék, hogy bátran írjon le minden olyan információt pályázatában, amely segíthet abban, hogy tehetsége megmutatkozzon. Ezenkívül nagyon fontos, hogy a beküldött pályázat hiánytalanul tartalmazzon minden kötelezően csatolandó dokumentumot.

CSA: Az elmúlt három évadból bizonyára számos kedves emléket őriztek.

TT: Igen, nagyon jó érzés, amikor egy ösztöndíjas ír, hogy mennyire örül mentorának és hogy álmában se gondolta volna, hogy találkozhat példaképével. Vagy amikor egy szülő írja le, hogy mennyire hálás, hogy az ösztöndíjnak köszönhetően gyermekük újra bízik magában és óriási motiváció és megerősítés számára, hogy érdemes folytatnia.

A Nyilas Misi Ösztöndíj Program lényeges eleme az anyagi támogatáson túl, hogy a gyerekeket mentorok segítik. De ez a segítség kölcsönös. Erről már Kucsera Gábor világbajnok, olimpikon kajakos mesél.

CSA: Miért tartottad fontosnak, hogy mentorként részt vegyél a Nyilas Misi Ösztöndíj Programban?

KG: Emlékszem, amikor kezdő kajakos voltam, akkor mindig a nagyokkal lógtam. Minden korszakomban voltak mellettem olyan idősebbek, akik felkaroltak, figyeltek rám. Nagy erőt adott nekem, amikor egy versenyen odajött hozzám a Horváth Gábor vagy a Kammerer Zoli és mondták, hogy mit hogyan csináljak, mire figyeljek oda. Aztán megnyertem az első EB-met és az nagyon jó érzés volt. Ez bennem megmaradt és innen jött ez. Tiszteletreméltó az a küzdeni tudás, ami a Petiben van, főleg azok után, hogy min ment keresztül. Úgy éreztem ezek után nem kérdés, hogy vállalom a felkérést. Nem mellesleg én is sokat tanulok tőle.

CSA: Mi mindenen múlik, hogy valakiből jó kajakos legyen?

KG: Az akarat, elszántság mellett nagyon fontos a szerencse. Hogy jókor legyél, jó helyen. A kajakban pont az a nehéz, hogy ha csak egy kicsit hibázol, akkor vége az egész évednek. Egy évben 3-4 verseny van és egy adott versenyre egy egész évet készülsz és ha aznap nem úgy kelsz fel, nem úgy húzod meg az első rajtnál az első húzás párt és már ki is kaptál és már el is ment egy éved.

CSA: Akkor ilyenkor jól jön a Peti híres kitartása. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy az első ilyen helyzetnél esetleg feladja és félredobja a lapátot.

KG: Igen, ő abszolút nem fogja feladni. Bár azt gondolom, aki az első ilyennél feladja az nem is igazi sportoló. Ahhoz, hogy kitűnj a többiek közül elég sok pofonból fel kell állni, leporolni magad és menni tovább. De úgy látom, hogy Petiben tényleg megvan a kitartás, az alázat, a profizmus.

A vajdasági Opauszki Péter fiatal kora ellenére, felnőtteket meghazudtoló érettséggel beszél kudarcról, motivációról és elfogadásról.

CSA: Mentoroddal beszélgetve egy igazi harcos fiatalember képe jelent meg előttem, akinek a kajak az élete.

OP: Túlzás nélkül mondhatom, hogy az életemet köszönhetem neki. Néhány évvel ezelőtt leukémiás voltam. Miközben küzdöttem a halálos kórral, a legnagyobb motivációt az adta, hogy ha meggyógyulok, újra evezhetek. Elhatároztam, hogy az olimpiáig megyek és én leszek a legjobb. Vannak pillanatok amikor nem sikerül elérnem a kitűzött célokat, de a kudarc mindig csak egy pillanatnyi állapot, amely változásra sarkall. A kudarc nem ellenség, a kudarc barát, mert neki köszönhetem a fejlődést és a változást. Tudom, hogy egy napon ott leszek a legjobbak között és olimpikon leszek, de már azt is tudom, hogy az oda vezető út bármennyire rögös és nehéz is, ugyan olyan szép és élvezetes, mint maga a cél.

CSA: Milyen a közös munka Kucsera Gáborral?

OP: Amikor megtudtam, hogy a Nyilas Misi ösztöndíjprogram keretén belül példaképem, Kucsera Gábor lett a mentorom, egyszerűen nem hittem el, hogy ez így összejött. Az első adandó alkalommal pakoltam a bőröndömet és utaztam Pestre, hogy találkozzak vele. Egy hetet tölthettem vele és olyan élményeket szerezhettem, amelyek jelentősen befolyásolták a további kajakos életemet. Egy végtelenül önzetlen és segítőkész mentort kaptam, aki nagyon jó fej és mindenben támogat. Szájtátva hallgattam a történeteit, figyeltem minden szavát amikor tanított. Karizmatikus személyiség, aki mindent tud a kajakról és a sportról, a sikerről és a kudarcról is. Bármikor fordulhatok hozzá. Szeretek beszélgetni vele, mert mondhatnám nagyon jól lát a pályán.

A jövő „nyilasmisiseinek” pedig azt üzenem, soha ne adják fel az álmaikat, dolgozzanak értük keményen és alázattal, higgyenek magukban és ha már bekerültek a programba, akkor a legjobb helyen vannak, mert a körülmények is sokkal jobbak lesznek. Legyenek büszkék rá, hogy „nyilasmisisek”! Köszönöm a támogatást!