Nagypéntek
„Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.”
Mt 27,50-51.
A gyász, szerettünk elvesztése hasonló elemi erővel képes tombolni szívünkben. Mintha a világ összeomlani készülne. És igen, Krisztus halálát követően mintha a teremtettség, a természet is gyászolt volna. A világ Isten Fiát gyászolta. Nagypéntekekként, amikor évről évre újra olvassuk ezt a történetet mindig magam elé képzelem, pontosabban beleképzelem magam ebbe a tragédiába. Szinte magam előtt látom az embereket, a félelmet keltő sötétséget, mintha az ég is gyászruhát öltött volna. Miután kilehelte Krisztus lelkét, csönd. Mély csönd, mély fájdalom… Hatalmas mennydörgés, de nem csak az ég rendül meg, hanem az ember talpa alatt a föld is. Sőt, olyan erősen megrendül, hogy még a kövek, a sziklák is kettéhasadnak. Félelmetes lehetett ezt látni, ezt megélni, ennek a részévé lenni. Nem csoda, hogy ezen eseményeket látva a római katona szájából elhangzik a bizonyságtétel: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
Akkor, ott, senki nem számolt azokkal az eseményekkel, amik harmadnapra be fognak következni. Ezért gyászoltak, ezért voltak szomorúak. Mintha Krisztus halálával a remény is meghalt volna. Pedig azok az Istentől jövő jelek, amik Jézus halálát kísérik, már előrevetítik, hogy ez nem a vége valaminek, hanem a kezdete. A templomkárpit kettészakadása azt mutatta, hogy a bűnös ember számára szabad út nyílt az Atyához. A holtak feltámadása már előrevetíti Krisztus halál felett aratott győzelmét. De ezek a jelek már csak utólag váltak érthetővé az emberek számára. Ott akkor, Jézus szerettei hatalmas gyászban voltak.
Mi, akik ma Nagypénteken Jézus Krisztusra emlékezünk, azért a mérhetetlen nagy áldozatért adunk hálát, amit Ő önmaga vállalt. Nem kényszerből, nem idegen nyomás hatására, nem is kiszolgáltatottságból, hanem önként, az emberek iránti szeretetéből. Azért, hogy bennünket megmentsen bűneink közvetlen következményétől, a haláltól. Halálra adta magát, hogy mi élhessünk!
Köszönjük, Úr Jézus Krisztus!
