Lelki élmények kavalkádja a REND-en

Idén július 1-3. között, Pápán rendezték meg a Református Egyházi Napok – Dunántúl (REND) elnevezésű református fesztivált, ahol az istentiszteletek és teológiai előadások mellett könnyűzenei- és gyermekprogramokkal is várták az érdeklődőket. A rendezvényen a Magyar Református Szeretetszolgálat is jelen volt, sátrában a társadalmi missziók áldozatos munkáját és képviselőit ismerhették meg az arra látogatók. A Szeretetszolgálat három napjáról rövid élménybeszámolót készítettünk.

GYERMEKEKÉ AZ ISTEN ORSZÁGA

A Szeretetszolgálat sátránál a szombati napon a járókelők betekintést nyerhettek a vakok- és gyengénlátók világába, megismerhették hogyan kell olvasni a Braille-írást, kipróbálhattak látássérültek által játszott játékokat, felvehettek szimulációs szemüveget, találkozhattak vakvezető kutyával és kérdezhettek látássérült embereket személyes élettörténetükről.

A vakmisszió vezetője Nógrádiné Kovács Alexandra szerint szép számmal voltak érdeklődők és nagyon tartalmas beszélgetések alakultak ki. Elmesélte, hogy a legnyitottabbak a gyermekek voltak, akik rendkívüli kíváncsisággal és rengeteg kérdéssel fordultak a helyszínen lévő látássérültekhez, valamint szívesen kipróbálták a „vakos”, tapintáson alapuló játékokat, mint a Rubik Kocka, a dominó, vagy éppen az UNO kártya. „Őszinteség és bátorság volt bennük, mertek a vakoktól kérdezni. Nem hiába mondja az ige: a gyermekeké az Isten országa” – tette hozzá a misszióvezető. Aki azt is elmondta, a kíváncsiskodók először szemtakaróval igyekeztek megcsinálni a játékos feladatokat, majd nyitott szemmel is próbálkoztak, ezáltal kicsit megtapasztalhatták milyen kihívást jelentenek a mindennapok egy látássérült számára. „Ez az alkalom egyfajta társadalmi érzékenyítés is volt, megpróbálta közelebb hozni, nyitottabbá tenni a látó és »nem látó« embereket”.

LEHETŐSÉG AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATRA

A misszióvezető szerint sokan azt gondolják, ha egy ember megvakul, akkor vége mindennek, pedig ez nem így van. „Ez egy lehetőség arra, hogy a külső dolgok helyett a belső, Istennel való kapcsolatukra fókuszáljanak. A látássérültek is tudnak örülni, annak ellenére, hogy nehéz élethelyzetben vannak. Hogyha befogadják az Úr Jézust a szívükbe, egy idő után eljutnak arra a pontra, hogy hálát adnak azért, ahogyan élnek” – mesélte Nógrádiné Kovács Alexandra.

Ezt sugározták a vakmisszió látássérült önkéntesének, Erdődy Viktornak a szavai is, aki egy igeverset olvasott fel az érdeklődőknek a Braille Bibliából. „Talán ez volt a legmegrendítőbb pillanat a sátorban az ottlétünk alatt, sokan elérzékenyültek ekkor” – fogalmazott a misszióvezető. Végül hozzáfűzte, a vakmissziónak az is fontos feladata, hogy segítse a gyülekezeti integrációt, azaz lehetőséget teremtsen arra, hogy a látássérültek ne elszigetelve egyedül, hanem a gyülekezeti közösség részeként élhessék át Isten jelenlétét.

KIÉHEZVE A LELKI ÉLMÉNYEKRE

A rendezvény mindhárom napján jelen voltak a Telefonos és Internetes lelkigondozás munkatársai, akik szívesen adtak lelkisegélyt a sátorba betérőknek, ahogyan teszik ezt nap, mint nap a készülékek mögött, legyen szó bármilyen krízishelyzetről.

„Lelki élmények sokasága érintette meg a szívünket a REND-en. Amikor a templomban több száz református egyszerre, egy szívvel, egy lélekkel Istent dicsőítette, az rendkívül felemelő érzés volt” – mesélte élményeit Dr. Révész Jánosné Anikó, a Telefonos és Internetes lelkigondozás misszióvezetője. Véleménye szerint a hosszú kihagyás után, amit a pandémia okozott, nagy szüksége volt a reformátusoknak, hogy végre találkozzanak, töltekezzenek. „Az emberek ki voltak éhezve lelkileg arra, hogy az Úrban együtt tudjanak örülni.” Révész Jánosné kifejtette amennyire fontos, hogy odafigyeljünk a testünk egészségére, a környezetünkre, hogy ott rend legyen, épp olyan fontos a lelki egészségünk karbantartása is, egyfajta „belső rendrakás”. Majd hozzátette, hogy a lelki egészségünk védelméhez elengedhetetlen a közösségi lét megélése, az együtt örülés élménye. „Ezt éreztem Pápán, ahol csodaszép felújított, rendbe rakott épületek vettek körül minket és a reformátusság együtt élte meg a Krisztusba vetett hitét.”

FÓKUSZBAN A PANDÉMIA

A rendezvénnyel kapcsolatban a misszióvezető elmesélte, hogy Isten nagyon sok olyan embert vezetett a Szeretetszolgálat sátrához, akiknek segítségre, személyes beszélgetésre, támogatásra volt szüksége. Sokan, főleg az idősebb generáció rácsodálkozott arra, hogy létezik telefonos lelkiszolgálat, s hogy ingyen hívható. Arra a kérdésre, hogy a három nap alatt milyen problémákkal fordultak a leggyakrabban hozzájuk a lelkipásztor elmondta, hogy gyakori volt a pandémia következtében való testi betegségeknek, a gyásznak és a magányosság, bezártság elszigeteltség érzésének feldolgozása, valamint a családi problémák, házassági krízishelyzetek kezelése és a talpra állás nehézsége.

AKINEK VAN MIÉRTJE, MINDEN HOGYANT KIBÍR

Az idei REND az „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil. 4,4) igét kapta jelmondatául. Sokakban felvetődik a kérdés szabad-e, lehet-e ilyenkor örülni, mikor több éve koronavírus pusztít és hazánkhoz közel háború dúl? A Telefonos lelkigondozói szolgálat vezetője erre a kérdésre egy Friedrich Nietzschétől vett idézettel válaszolt, miszerint: „Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.” Azaz történhet velünk bármi, ha Krisztus célt adott nekünk, van okunk örülni. Krisztus jelenléte az, ami okot ad az örömre és erőt nyújt akkor is, ha valami nehézség, vagy baj van az életünkben. „Ez munkálkodott bennünk és ezt adtuk át azoknak, akik betértek hozzánk a fesztivál ideje alatt” – hangsúlyozta Révész Jánosné.

A telefon-lelkigondozói szolgálat több mint harminchat éve ad kapaszkodót a bajbajutottaknak. „Amikor reményt adunk, akkor mi magunk is gazdagodunk, mert ez egy két irányú folyamat” – összegezte a szolgálat lényegét a misszió vezetője.

A TALÁLKOZÁSOK BENNÜNKET IS FELTÖLTENEK

A rendezvényen a Szeretetszolgálat missziói munkáját hirdette Katona Viktória, a társadalmi missziókért és a kárpátaljai szolgálatokért felelős lelkipásztor is. Elmondta, hogy a Szeretetszolgálat sátrába folyamatosan érkeztek az emberek. „Aki elhaladt előttünk, majdnem mind betért hozzánk. Volt, aki odajött és gratulált a menekültekkel való munkánkhoz, és Kárpátaljáról származók is megkerestek, hogy megköszönjék az értük végzett szolgálatainkat, ami csodálatos érzés volt!”. Meglátása szerint ez egy nagyon jó platform a szemtől szembe való találkozásokra, amelyek akár emberi sorsokat is megváltoztathatnak. „Bennünket is feltöltenek ezek a találkozások, s ilyenkor még közelebb vihetjük Isten igéjét az emberekhez” – hangsúlyozta Katona Viktória.

ISTEN NEM TEREMT SELEJTET

Majd elmesélt egy megindító találkozást, amely a REND-en történt. Egy asszony érkezett feketében a Szeretetszolgálat sátrához, aki – mint később kiderült – nemrég veszítette el férjét, pár éve pedig sérült fiát. A hölgy végtelenül el volt keseredve a neki jutott sors miatt, s a sátorban osztogatott, fogyatékosok által készített kis ajándék indította őszinteségre. Sírni kezdett és elmesélte történetét, majd a vigasztalásként kapott ige után lelki megnyugvásra talált. „Elmondtam, hogy Isten selejteset, hibásat nem teremt, ez a gyermek valami miatt pont nekik volt alkotva a férjével, s most már a mennyek országában van, ahol eltűnik minden emberi gyengeség, sérülés” – elevenítette fel a történetet Katona Viktória. Majd hozzátette: „Mindannyiunknak van egy ilyen hátizsákja, amely terhekkel van telepakolva, és annyira jó az a megtapasztalás, mikor segíthetünk ezt a zsákot könnyíteni.”

NAGY MOSOLYOK, ÖLELÉSEK ÉS EGYMÁSRA TALÁLÁSOK IDEJE

Katona Viktória elárulta, hogy számára egészen különleges volt az idei REND, mert elkísérte hétéves kisfia Fülöp, aki nyitottságával, mosolyával és szeretetével fáradhatatlanul hívogatta az arra járó gyermekeket és családokat a Szeretetszolgálat sátrához. Az eseményt összegezve úgy fogalmazott: „Pápán óriási rácsodálkozásokat, nagy mosolyokat, öleléseket, tartalmas beszélgetéseket és rendkívüli egymásra találásokat láttam. A Magyar Református Szeretetszolgálat pedig Isten kinyújtott karjaként át tudta ölelni azokat, akik szükséget szenvedtek, segítségre szorultak.”

 

Kisfaludy Nóra