Igei üzenet – Reformáció emléknapja
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”
Ef 2,8-9
Sokan vannak, kik azt mondják: „az a biztos, amit én magam megcsinálok…” meg „nem lehet ma már senkiben sem bízni…”. Ahogy egyszer már egy gondolatsorban fejtegettem, jelen korunkban egyre inkább érzékelhető, hogy nem csak az univerzum tágul (tehát nő a távolság a galaxisok, csillagrendszerek között), hanem az emberek közti távolság is egyre növekszik. Lehet, hogy a föld lakossága folyamatosan növekszik, és így az ember, ha akarja, ha nem fizikálisan közelebb kerül a másikhoz, de a bizalmi távolság az egyre csak nő és nő. Sokan talán úgy vannak vele, az se lenne baj, ha soha nem kellene más emberekkel találkozni, velük kapcsolatba lépni. Így az ember egyre inkább megszokja azt, hogy mindent magának intéz, mindent magának csinál meg.
Voltak és vannak, akik a hitéletről is hasonlóképpen gondolkodnak. „Én a magam módján vagyok vallásos/hiszek…” Ismerős? Mikor az ember „akar” hinni valami felsőbb hatalomban, de úgy (!), hogy a szabályokat ő írja. És persze, biztosan kapásból azokra gondolunk, akik lavíroznak vallások között, akik kiválogatják a vallásokból azokat az elemeket, amik épp tetszik nekik és igazából saját maguk részére alkotnak meg egy „személyre szabott vallást”. De azt kell látnunk, hogy még a keresztyénségen belül is hányszor előfordul, hogy valaki azt mondja hisz Istenben, hisz Jézusban, de mégsem tudja szívét teljesen átadni, mert akkor elvesztené a totális kontrollt saját élete felett. Bizony, nehezen adjuk át a gyeplőt… És éppen ezért gondolhatják azt is néhányan, hogy egy-egy bűn megtörténte után, majd én! megengesztelem Istent. Milyen könnyű lenne, ha csak úgy működne, hogy kicsúszott az ember száján egy káromkodás, le lenne írva, hogy ebben az esetben üljön be a templomba, legyen ott 15 percig, mondja el az Úri imádságot ötször és meg van bocsátva… Én, saját erőmből kieszközölöm a megbocsátást.
Na ez, Istennél nem működik! Hiszen keresztyén hitünkben éppen azt valljuk, hogy Isten kegyelmét nem lehet kierőszakolni, én akárhogy törekszem is, mert nem az én cselekedeteim miatt üdvözít Isten, hanem egyedül hit által. Nagy reformátoraink erre hívták fel újra a figyelmet! Hogy Isten kegyelmét nem lehet megvásárolni, nem lehet cselekedetek hosszú sorával megszerezni, hanem Isten az Ő Fia, Jézus Krisztus áldozata révén adja nekünk az üdvösséget.
A nagy kérdés itt az, hogy hiszed-e? Elhiszed-e szíved szerint, hogy Jézus Krisztus érted is vállalta a kereszthalált és téged is megváltott, neked is bűnbocsánatot szerzett? Hiszed-e, hogy Isten nem saját érdemeink szerint üdvözít, hanem Jézus Krisztusért? Hiszed-e, hogy számára te is ennyire értékes vagy?
