Húsvét vasárnap
„És íme nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek, Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.”
Mt 27, 2;5-6.
Az asszonyok mély gyásszal a szívükben érkeznek meg a sírhoz. Még elevenen él bennük a nagypénteki tragédia. Micsoda fájdalom lehetett egy gyermeket, egy barátot, egy olyan valakit eltemetni, aki mindig szeretettel tekintett az emberre, még az idegenekre is. A nagypénteki gyász hamar húsvéti örömmé változik át, amikor kiderül, hogy sok más mellett, megint csak, mégiscsak igaza volt Jézusnak: harmadnapra feltámadt!
Milyen érdekes, hogy ismét földrengésről olvasunk. Krisztus halálakor is megrendült a föld. De most, egészen más okból. Isten követe, egy angyal érkezett. Ahogy Jézus Krisztus születését is angyalok hirdették meg az embereknek, úgy az Ő feltámadását is egy angyal adta hírül. Nagy hír ez! Örömhír, amit meg kell osztani, amit el kell mondani másoknak is.
Félelmetes lehetett látni az angyali jelenést. Az őrök el is szaladtak. Az angyal nekik nem mondja, hogy ne féljetek. Nem tudjuk, hogy önként jelentkeztek-e, vagy kirendelték őket erre a feladatra. De mintha a sír őrzése azt a kétségbeesett, azt a hiábavaló próbálkozást szimbolizálná, amit a bűn, a gonoszság próbál Istennel szemben tanúsítani. Jézus halálra adóinak gonosz elszántsága, még a kereszthalál után is tombol. Őrökkel őriztetik a sírt, nehogy valaki elvigye Jézus testét és azt mondják, hogy feltámadt. Az angyal jelenléte ezt a vádat is semmissé tette. Az őrök látták az angyalt, látták, hogy mit tesz. Semmi kétség, hogy Jézus valóban feltámadt. Mivel a gonosz indulat állította az őröket a sírhoz, ezért nem szól ez a nyugtató két szó: ne féljetek! De az asszonyoknak annál inkább! Ők is megrémülnek, de nincs okuk a félelemre. Nem kell elmenekülniük, mert ők nem bámészkodni, nem kíváncsiskodni jöttek, hanem azért, hogy meglátogassák Jézust. Hirtelen elillan a gyász, az aggodalom, hogy hogyan görgetik el a nagy követ, és felváltja helyét az öröm. Ez az öröm teszi őket annyira hiteles hitvallókká. Mert örömmel a szívükben szaladnak el és újságolják el a nagy hírt: Jézus feltámadt a halottak közül, ahogy megmondta!
Húsvét az örvendezés napja. Azért örvendezünk, mert Jézus feltámadásával valódi reménységet nyerhetünk az ember feltámadása felől is! Jézus feltámadt, legyőzte a halált. Örvendező szívvel tesszük fel a kérdést: „Halál hol a diadalod? Hol a fullánkod?” 1Kor 15,55 Nem azt kell ezalatt érteni, hogy nincs földi elmúlás, hogy ezáltal soha nem kell elbúcsúzni e földi világtól. De azt igen, hogy miután földi életünk véget ér, nem az üres semmibe veszünk, hanem van folytatás, van örök élet és lesz feltámadás! Ennek lett első zsengéje Jézus Krisztus.
Most, amikor ezekben az órákban, ezekben a napokban is a halál, mint dúvad tombol és sokan elesnek a másik ember keze által, nehéz örvendezésről beszélni. Ellenben a húsvét, a feltámadás örömhíre reménnyel tölthet el bennünket. Ebben a reményben kaphatunk vigasztalást is! Húsvéttal, Jézus Krisztus feltámadásával új reménnyel lehetünk gazdagabbak. Ezért adjuk tovább ezt az örömhírt, hogy mások is reményt, vigasztalást nyerhessenek Jézus Krisztusban!
„Krisztus feltámadott, kit halál elragadott,
Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk,
Alleluja!”
