Heti útravaló – 49. hét

„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

Gal 5,13

A szabadság utáni vágy már a kezdetek óta ott van az ember életében. Szabadság az elnyomás alól, szabadság a betegség, az öregedés alól, szabadság a szegénység alól. Jelen korunkban azonban észrevehető, hogy az emberek között a szabadságértelmezés egy új olvasata kezd egyre inkább terjedni: a felelősségtől való szabadság. „Akkor vagyok szabad, ha nem kell felelősséget vállalni a tetteimért, a kimondott szóért, nem kell felelősséget vállalni a másik emberért…” E szerint a szabadság azt jelenti, azt csinálok, amit akarok, azt mondok, amit akarok, senki ne szóljon bele.

Isten igéje ellenben egy teljesen másfajta szabadságra tanít bennünket. Azt mondja, ti szabadok vagytok szeretetben szolgálni. Milyen érdekes, mintha ellentmondás feszülne a szabadság és szolgálni kifejezések között, de nem így van. Mikor Jézus eljött, akkor Ő egy teljesen másfajta szabadságot hozott, mint amit vártak tőle az emberek. Ő a bűnökből és az örök kárhozattól szabadított meg, tehát örök életet szerzett nekünk. Na de mit is jelent mindez, a mi földi életünkre nézve? Azt, hogy az örök élet jeleit, már itt a földön magunkon hordozzuk. Az egyik ilyen jel, hogy szabadon szolgálhatok a szeretetben.

Na de miben rejlik itt a szabadság? Abban, hogy Isten Lelke megszabadított az olyan gondolatoktól, mint: „Minek adjak, ha nekem sem ad senki?” vagy „Miért legyen másnak jobb, mint nekem?” vagy „Miért nekem kell, a másik ember problémájával foglalkozni?” Ha mentesek vagyunk az önző fellángolásoktól, az irigységtől, a közönytől, akkor valóban átélhetjük, megtapasztalhatjuk milyen szabadon szolgálni szeretetben, mikor felebarátaink gondjain próbálunk enyhíteni. Bár igaz, hogy jót cselekedni nem csak az év bizonyos szakaszában kell, de az adventi váradalom még inkább felhevítheti bennünk vágyat, hogy szeretetszolgálatot végezzünk és felebarátainkra gondoljunk.

Jézus Krisztus szabaddá tett bennünket jót cselekedni a világban, hogy az a szeretet, amivel bennünket megajándékozott, sugározhasson rajtunk keresztül a többi ember felé is!