Heti útravaló – 47. hét
„A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”
2Pt 3,15
Egyre többször hallom emberek szájából, hogy mekkora kincs ma, ha valaki türelmes. Belegondolva, való igaz, hogy egy olyan világban, ahol szinte semmire sem kell várni, mert mindent készen elénk tálalnak, igen rosszul tud esni, mikor várakozni kell. Gondoljunk csak a bevásárlóközpontokra egy-egy hosszú hétvége vagy ünnep előtt. Micsoda sorok hömpölyögnek a pultok és a pénztárak előtt. Ahogy telnek a percek, egyre inkább érzékelhető az emberek feszültsége. Vagy gondolhatunk a közlekedésre is, a nagy dugókra… ezekben a mindennapi dolgokban is milyen hamar el tudjuk veszteni a türelmet. És akkor még nem is esett szó arról, hogy mennyire tudunk türelmesek maradni azokkal szemben, akikkel nap, mint nap kapcsolatban vagyunk. Ha mondjuk egy ránk bízott gyermek csak azért is az ellenkezőjét csinálja, mint amire megkértük. Vagy amikor egy szerettünket megkérünk valamire, és mondjuk még a tizedik emlékeztető után sem teszi meg. Mennyire vagyunk türelmesek ilyen helyzetekben?
Most akkor gondoljunk abba bele, hogy mi magunk milyen sokszor viselkedünk engedetlenül, illetlenül a mi Mennyei Atyánkkal szemben. Hányszor okozunk neki csalódást? És Ő minden hibánk, minden hiányosságunk, minden vétkünk és engedetlenségünk ellenére hányszor bocsátott már meg nekünk? Isten kimondhatatlanul nagy mértékben türelmes velünk szemben! Saját gyermekeinkkel szemben sokkal kisebb, hadd mondjam így, jelentéktelenebb dolgok miatt is hányszor elveszítjük a türelmünket! Ő azonban számtalan vétkünk ellenére is türelmes szeretettel van irántunk!
Isten türelmes és szeret bennünket, ezért nincs még végünk, ezért lehet minden nap egy új esélyünk arra, hogy megváltozzunk, Jézus Krisztust még nagyobb odaadással kövessük és hogy mi magunk is nagyobb türelemmel és nagyobb szeretettel legyünk egymás iránt!
