Heti útravaló- 40. hét

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt, a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. 1Kor 10,12-13

Pál apostol a gyülekezetet mindig féltő szeretettel óvta attól, hogy eltérjenek attól a tanítástól, amit Ő maga Krisztustól vett át és átadott a Szentlélek közbenjárásával sokaknak, akik hallgatták őt. Ennek ellenére olykor felütötte fejét a bizonytalanság, a más tanítókra való odafigyelés, a félreértelmezett tanítások. Ezek mind-mind könnyen tévútra vihetik még a hitét gyakorló embert is. De Pál ez alkalommal egy másfajta hibától próbálja védeni a gyülekezetet: a túlzott magabiztosságtól. Azt írja a gyülekezetről, hogy őket még nem érte igazán nagy kísértés. Ezért olyan magabiztosak. Ezért hiszik, azt, hogy ők talán különlegesebbek másoknál. Pedig ez nem igaz. Ugyanolyan gyarló és esendők, mint mások, akikben ott a félelem, az aggódás, néha szomorúak és igen, még őket is elérheti a betegség, a fájdalom. Egyvalamiben azonban mégiscsak különlegesek. Méghozzá abban, hogy ha kísértés éri őket, ha Isten próba elé állítja őket, ők láthatják a szabadulás útját is. Azért, mert Isten hűséges Isten, aki nem hagyja magára az övéit, még a bajban, a szenvedések közepette sem. „A kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni.”

Azt gondolom, ennek az Igének az az örömüzenete, hogy van kire tekintenünk. Van kiben reménykednünk. Akik Istenben hiszünk, akik az Úr Jézus Krisztust Urunknak és Megváltónknak valljuk és hisszük, hogy a Szentlélek Isten életeket átjáró erő, nem a kísértéseknek, nem a félelmeknek élünk, hanem a Szentháromság Istennek, aki erőt ad, felemel, és ahogy Pál mondja: megmutatja a szabadulás útját is. Érdemes Krisztustól erőt meríteni, mert Ő ma is odalép az elesettekhez, az elgyengültekhez. Sőt az Úr Isten képes úgy elhívni, megszólítani embereket, és képes úgy rendezni a körülményeket, hogy egymás mellé, egymás közelébe kerüljenek azok, akik segítségre vágynak és azok is, akik segíteni tudnak. Ezek a nagy találkozások válhatnak igazi csodává ebben a mai világban is!

Ma is érdemes Istenhez fordulni kéréseinkkel, vágyainkkal, örömünkkel és bánatunkkal, mert nála és benne van elkészítve a mi szabadulásunk terheinktől, bánatunktól, fájdalmainktól. Ámen!