Heti útravaló – 2021/2.hét

„A királyi tisztviselő újra kérte őt: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.” Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a te fiad él.” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”

Jn 4,49-50

Ha nagy a baj, az ember rengeteg követ megmozgat, hogy megoldást találjon. Kutat, keres, mérlegel, igyekszik hatékony és gyors segítséget találni. A történetben szereplő tisztségviselő ilyen téren kivételes helyzetben volt. Voltak magas beosztású ismerősei. Kiemelkedő tekintéllyel rendelkezett, sőt, tisztéből adódóan anyagi téren is igen jól állt. Megtehette, hogy a legjobb gyógyítókat, csodatévő embereket felfogadja. Talán meg is tette, nem tudjuk. De aztán a fülébe jutott a hír, ami valódi reményt szült a szívébe…

Jézus megérkezett a városba. A tisztségviselő tekintélyét félretéve saját maga szaladt Jézus elé és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg gyermekét, aki halálán van. De Jézus nem kezd el szaladni a gyermekhez. A férfi másodszor is kéri, de Jézus most sem mozdul, hanem csodálatos hírt közöl a tisztségviselővel: a fiad él. Neki ennyi éppen elég volt. Szaladt haza, de még haza sem ért, már jöttek a jó hírrel: a fiú valóban él.

Azért vettük át gyorsan magát a történetet, hogy még inkább lássuk és értsük: a tisztségviselő hitt Jézusban és az Ő hatalmában. Nem szimplán „bepróbálkozott nála”, hátha Ő meggyógyítja. Hanem hitte, hogy ebben a szinte reménytelen helyzetben Jézus az egyedüli reménye.

Az is kiderült, hogy bár volt hite a tisztségviselőnek, de mégis tudatlan volt Jézus személyét illetően. Hiszen ő azt gondolta, a gyógyulás csak akkor mehet végbe, ha Jézus ott van a fia mellett. Ebből a csodából azonban megtanulta, hogy Jézus valóban az Isten Fia, aki előtt nem állnak idő vagy térbeli akadályok. Sőt, a csodát látva és megtapasztalva megerősödött hitében. Immár nem csak ő, hanem egész háza népe.

Bizony, sokszor mi is úgy vagyunk, mint ez a királyi tisztségviselő. Imáinkban apró részletességgel vázoljuk fel kéréseinket. Azonban a történet megtanít bennünket arra, hogy ámbár Isten az Ő terveit sokszor nem a mi elképzeléseink szerint cselekszi, de a végeredmény mégiscsak épülésünkre szolgál. Ha szívünkben megfogyatkozik a remény, vigyük bátran imádságban Isten elé életünk nagy problémáját és engedjük, hogy Ő munkálkodjon elsősorban.

Elsőként figyeljünk az Ő szavára és csak utána cselekedjünk. Mert Isten előtt nincs rejtve semmi és számára nincs lehetetlen akadály. Látja problémáink forrását, és ismeri annak leküzdésének a módját is. Azonban, ha igaz hittel és bizalommal fordulunk felé, az azt is jelenti, hogy türelemmel kivárjuk az Ő válaszát. Természetesen ez nem jogosít fel bennünket a tétlenségre. Hanem ez a hit azt is jelenti, hogy bizalommal kivárjuk, hogy Isten elvégezze bennünk, vagy szeretteinkben az Ő munkáját és egyúttal megmutatja számunkra a következő lépést, mi az, amit mi emberileg megtehetünk. De még ebben sem vagyunk egyedül! Hiszen Ő feladatainkhoz erőt is!

Ha nem tudsz megküzdeni életed problémáival, vidd imádságban Krisztus elé minden terhed és fájdalmadat! Nála már most kész a megoldás!

 

Áldás, békesség!

Molnár Norbert lelkipásztor

Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány