Heti útravaló-19. hét

„Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: nincs. Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.” Jn 21,5-6

A feltámadás örömmel teli eseménye után, miután a Feltámadt Krisztus már kétszer is megjelent a tanítványoknak, ők még mindig tanácstalanok. Nem igazán tudják, hogyan folytassák. Nem igazán értik, hogy mi következik ezután. Igaz, hogy látták Jézust, találkoztak vele, megbizonyosodtak róla, hogy valóban feltámadt, nincs a holtak hazájában, de mintha mégsem lenne állandóan velük. Hol itt, hol ott felbukkan, aztán eltűnik. Mennyivel könnyebb volt, mielőtt keresztre feszítették! A nap 24 órájában mellette voltak, követték, azt tették, amit mondott. De most, mintha minden megváltozott volna.

A tanítványok ebben a pillanatban talán még nem értik, de a látszat ellenére, Jézus nem hagyta őket magukra. Ha számukra láthatatlan módon is, de Ő figyelemmel kísérte továbbra is az övéi életét, és amikor krízishelyzetbe jutottak, azonnal cselekedett. Gondoljunk csak vissza, amikor még a gyásszal küzködtek, megjelent nekik. Amikor közülük egy hitetlenkedve hallgatta a többiek örömét, ugyancsak megjelent. És most, amikor azon tanakodnak, hogyan tovább, ismét csak megjelent nekik. Sőt, egy jól ismert csoda ismétlődik meg: a nagy halfogás. A tanítványok zsákmány nélkül maradnak, Jézus megjelenik a parton és ismét arra kéri őket, vessék ki újra a hálót. És csodák csodája, az roskadásig lett hallal. Ismét. Biztos vagyok benne, ha ismerték volna ezt a kifejezést, több tanítvány is azt gondolhatta volna: „most olyan deja vu-m van”. Aztán az ámulattól még döbbent állapotban mindannyian a tűz köré gyűlnek, Jézus pedig megtöri számukra a kenyeret, odaadja nekik a hallal együtt. Még inkább megerősítve bennük, hogy valóban Ő az, valóban Jézussal ülnek együtt egy tűz körül. És lám, Jézus ismét ott van velük, látható módon, amikor nagyon nagy szükségük van Rá.

Azt gondolom, mikor ezeket a történeteket olvassuk, talán bennünket is ismerős érzés fog el. Egy-egy kritikus élethelyzet, egy-egy krízis, amiben még talán a hitét gyakorló emberben is ott motoszkál ez a kérdés: hol van most Jézus? És talán, ebben a vírushelyzetben, ezt még többen felteszik. De legyen ez a jó hír a mai napra: Jézus Krisztus nem hagyott magadra! Sem téged, sem engem, sem azokat, akik bíznak benne. És erre maguk a tanítványok a példák. Hogy amikor nagyon mélyen voltak, amikor igazán szükségük volt Rá, akkor Ő megjelent, és el is fogadták az Ő segítségét. Nem makacsolták meg magukat, nem mondtak le a változás lehetőségéről. Mennyivel máshogy végződött volna a történet, ha azt mondják: „Dehogy vetem ki még egyszer a hálót! Minek azt? Minek szenvedjek vele? Ha eddig nem jött hal, utána sem fog!” És még egyszer. Mielőtt kivetették volna a hálót, ők még nem tudták, hogy Jézus áll a parton. Csak, miután kihúzták a sok halat.

Jézus Krisztus küzdésre hív! Arra, hogy ne add fel a küzdelmet, hanem bízz benne! Ő ma is rajta tartja szemét az övéin, látja az övéi szenvedését. Nála kész a segítség, mindazoknak, akik a nehéz helyzetben is mernek bízni Benne. Ő rajtad is szeretne segíteni! Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy rákattintottál erre a linkre és elolvastad ezt a néhány gondolatot. Talán Jézus téged is meg szeretne szólítani, hogy Rá merd bízni az életed.