Egy tábla bölcsesség – Lackfi János: Jóság néni csokija (Könyvajánló)
Ha jobban belegondolok, Jóság néni csokiját valószínűleg nem nekem, a dolgozó felnőttnek készítették. Vagyis nem csak valószínűleg, hanem biztosan, hiszen a hátlapon feltüntetve azt látom, hogy önálló olvasmányként a 9 év a megjelölt korhatár. De mégis, ahogy elkezdem olvasni a történeteket, melyeket Bertóthy Ágnes rajzai nagyon modern és fiatalos módon illusztrálnak, mégis beszippant a könyv, és magam is csokizabáló leszek. Első ránézésre könnyű bekategorizálni Lackfi János legújabb kötetét: gyermekkönyv. De miután végigolvastam, hosszú percekig azon morfondírozok: habár mesekönyvnek tűnik, mégis úgy érzem, a benne lévő irónia a felnőtteknek (is) szól.
A könyv ugyanis olyan beszélgetésindító kérdéseket tesz föl, melyekről a gyermekekkel is érdemes és fontos beszélgetni, de a felnőttek válaszai is nagyon különbözőek lehetnek. Például: legyek-e hűséges ahhoz, aki hozzám nem az? Segítsek-e a másikon, ha ő nem akarja, hogy segítsek neki? Legyek-e elégedett az életemmel, csak azért, mert van olyan, akinek még nálam is rosszabb? A kérdéseket a gyermeki én teszi fel, amikor az iskolai szerelmi évődés keríti fogságába, vagy amikor otthon a kistesónak kellene segíteni, de ő inkább elhajt engem a csudába. De egészen biztos vagyok benne, hogy ezeket az egyszerű, néha mégis sorsdöntő kérdéseket a felnőttek is felteszik maguknak bizonyos élethelyzetekben.
Örvendetes, hogy a kérdésekre adott válaszok „megoldásként” az Istenbe vetett hitünkből erednek. Persze ezt is aranyos, gyermekek számára is befogadható módon, hiszen „Tiszi azt mondta….”. A Tiszi (értsd jól: a Tiszteletes Asszony/Úr) a Bibliából merít példákat a válaszaihoz. Mi pedig hisszük és valljuk, hogy életünk kérdéseire valóban csak Isten adhat választ. Persze mind tudjuk, hogy nekünk, tökéletlen embereknek néha nehéz átültetni ezeket a krisztusi bölcsességeket a mindennapjainkba:
„Igazán lehetnék egy kicsit szelídebb, mondják. Én szelíd vagyok, amíg fel nem bosszantanak. Anya szerint a szelídség épp akkor kezdődik, amikor valaki mérges lenne, de mégis az aranyosságot választja. Apa szerint nem azzal van a baj, hogy néha nem érek rá a húgommal foglalkozni, hanem hogy hogyan mondom meg neki. Ha ez így van, ahogy nekem mesélik, akkor a szüleim se valami szelídek. Kipróbáltam. Este, lefekvés után kijöttem, hogy kérek enni, éhes vagyok. Azt mondták, fogmosás után nincsen evés, ezt jól tudom. Legalább egy almát kunyeráltam, az nem rontja a fogat. Nincs alma, mars vissza, szeretnének egy kicsit kettesben beszélgetni. […] Pedig nekem a szelídséget ajánlották, mikor hugi felbosszantott. Jézus nem nagyon pipult be, pedig sokat bosszantották. Azért a kereskedőket kikergette ostorral a templomból. Képzelem, mit kapnék, ha ostorral kergetném a húgomat.”
Szívből tudom ajánlani minden szülő-gyermek párosnak, vagy akár lelkipásztornak, hitoktatónak, pedagógusnak, hogy vegye kézbe Jóság néni csokiját, és kínálja meg a körülötte élőket a feltett kérdésekkel! Még szuperebb az egészben, hogy a Reftantár oldalán még feladatokat is találunk a kiadványhoz kapcsolódóan, hogy még jobban tudjuk elmélyíteni az olvasottakat, és gyümölcsözőbbé tenni az életünkben. De egyébként nekem, (még) gyermek nélküli felnőttként is tetszett. És a kolléganőmnek is, akinek már felnőtt gyermekei vannak. Szóval inkább átfogalmaznám az ajánlásom: ajánlom mindenkinek, aki szereti a csokit!
Lackfi János: Jóság néni csokija (Bertóthy Ágnes rajzaival)
