Egy igazi felebarát – Bemutatkozik önkéntesünk, Paróczai Soma

Nemcsak a téli krízisidőszakban zajló Felebarát programot, hanem a Magyar Református Szeretetszolgálat valamennyi tevékenységét nagymértékben segítik azok az önkéntesek, akik idejüket, szaktudásukat, figyelmüket szentelik a rászorulók megsegítésére. Idei első debreceni ételosztásunkon is zöld mellényben köztünk szolgált Paróczai Soma, aki a hétköznapokban az IT-telekommunikáció területén dolgozik, mellette pedig kiemelkedően aktív önkéntese Szeretetszolgálatunknak.

Napjainkban a legtöbb dolgozó fiatalt az állandó rohanás jellemzi, és sokan panaszkodnak arra, hogy magukra sem jut elég idejük. Benned mikor fogalmazódott meg, hogy a hétköznapi teendők mellett szeretnél önkénteskedni?

Nincs konkrétan egy olyan pont vagy sorsfordító esemény, amelynek a hatására eldöntöttem, hogy önkéntes leszek. Úgy gondolom, ahogy az ember egyre idősebb, rájön, hogy milyen szerencsés helyzetben van, mennyi mindenért hálás lehet. Ez nem luxusautókat jelent a garázsban, hanem egy anyagi és érzelmi biztonságot: van az embernek családja, barátai, munkahelye, nem ázik és nem fázik otthonában. De ha nyitott szemmel járunk a világban, láthatjuk, hogy sokan vannak, akiknek ezek sem adatnak meg, és így alakult ki bennem az elhatározás, hogy valamilyen módon szeretnék segíteni nekik én is. Először pénzadományokat küldtem, amikor olvastam egy-egy személyt vagy közösséget érintő tragédiáról. Aztán idővel rájöttem, hogy akár a saját időmmel, kezemmel is tudok segíteni, és így kezdődött a személyes és fizikai önkéntesség is az életemben. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogom megváltoztatni a világot, de a magam kis mikroszkopikus részét hozzá tudom tenni a dolgok jobbá tételéhez.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Magyar Református Szeretetszolgálattal?

Önkénteskedni nem olyan könnyű, mint először gondolnánk, hiszen meg kell találni a megfelelő szervezetet. Hiába írtam be a keresőbe, hogy „önkéntesség Debrecen”, csupán ennyivel még az ország második legnagyobb városában sem talál túl sok lehetőséget az ember. Nem volt könnyű olyan szervezetet találni, ahol segítséget tudtam volna nyújtani, mert például voltak alapítványok, akik önkéntest ugyan kerestek, de egészségügyi végzettséghez kötötték a szolgálatot, így esetemben ez rögtön kiesett. Olyan szervezetet kellett keresnem, ami helyben elérhető és hasznára lehetek az adott szervezet céljának. Egészen véletlenül jött velem szembe a közösségi médiában a Magyar Református Szeretetszolgálat egyik felhívása. Jelentkeztem, és már több mint egy éve vagyok aktív önkéntese az alapítványnak, többféle szolgálatban is kipróbálhattam magam.

Mi az, ami leginkább magával ragad az önkéntességben?

Ami leginkább megragad, az maga a segítségnyújtás, melyen keresztül önkéntesként könnyen juthatok pozitív élményhez. Például egy élelmiszergyűjtésnél tanúja lehetek, hogy szórólapot osztunk, a gyűjtőpultnál fogadjuk az adományokat, és néhány óra alatt megtelnek azok a dobozok, amelyekkel másoknak örömet okozhatunk. Vagy például a melegétel osztásokon sokak szemében látjuk a hálát, és olyan embereknek tudunk segíteni, akiknek egy adag főtt étel is sokat számít. Ez a gyors visszajelzés, ami igazán megragadó. A hétköznapjaimat meghatározó multi-környezetben jellemzően hónapokig tartanak a projektek, mire valaminek a végére érünk, itt pedig néhány óra alatt érezhetjük, hogy tudtunk valami jót tenni. Mindezek mellett jó érzés megtapasztalni, hogy az ember nem csak saját magának vagy a közvetlen szeretteinek tud örömet okozni, hanem a társadalom leszakadt rétegeiért is tudok tenni valamit.

Mivel bátorítanál másokat az önkéntességre?

Úgy gondolom, hogy az emberek sokszor nem is sejtik, mennyiféle dologban tudnának segíteni. Ahány szervezet, annyiféle szolgálatban lehet részt venni. Az élelmiszergyűjtések és ételosztások mellett például angol nyelvű mentorálást is végzek önkéntesként, de volt, amikor csupán annyi volt a feladatom, hogy egy gyerekprogramon játszunk, focizzunk a szegény sorsú fiatalokkal. Számomra is meglepő tapasztalat volt, hányféle módon tudok segíteni önkéntesként. Ezek mind olyan dolgok, amikhez nem is kell pénz, csak pár órát szánni a saját időmből arra, hogy akinek nem jut odafigyelés vagy szeretet, azt én megadjam neki. Sokszor ezek a pici dolgok, mint egy óra közös tanulás vagy egy szelet kenyér, másoknak jóval nagyobb jelentőséggel bírnak. Úgy gondolom, hogy ha az ember elszánja magát, havonta néhány órát bárki tudna önkéntesként segíteni, hogy aztán megtapasztalja, hogy ez a szolgálat ránk is milyen erővel tud hatni!

Te is szívesen csatlakoznál önkéntesként a Magyar Református Szeretetszolgálathoz?

Regisztrálj ITT, és figyeld felhívásainkat!