A tehetséges diákok felkarolása, az a saját jövőnk megalapozása

„A tehetség számomra a jövővel egyenlő. A jövőbe pedig úgy tudunk befektetni, hogyha az oktatásba fektetünk” – hangsúlyozta ki Fedorszki Ádám matematikus, akivel a Nyilas Misi Ösztöndíj kapcsán beszélgettünk.

Honnan a vonzódása a matematika iránt?

A matematika iránti szeretetem nagyon régen alakult ki, ugyanis édesanyám és a nagymamám is matematikus. Ezáltal kisgyerekként átszőtte a mindennapjaimat a matematika és már az általános iskolában megszerettem. Az első igazán fontos mérföldkő az életemben, az első sikeres matekverseny eredménye, mikor területi versenyen első helyezést értem el, hatodikos koromban. Innentől rengeteg időt és energiát fektettem a matematika tanulásába. Nagyon sok különórát vettem. Volt olyan, amikor napi négy órát foglalkoztam matematikával és mindig többet és többet szerettem volna elérni, hogy eredményesebb legyek a versenyeken. Van egy Rényi Alfréd idézet, ami nagyon jól összefoglalja az érzéseimet a matematikával kapcsolatban: „Ha boldogtalan vagyok, matematikával foglalkozom, hogy felviduljak. Ha boldog vagyok, matematikával foglalkozom, hogy az is maradjak.” Ez a gondolat végig kísérte az eddigi életemet.

Hogyan folytatódott az útja a gimnázium után?

Az ELTE matematika szakára jártam, hogy még többet megtudjak a matematikáról. Az egyetemen elmélyült a tudásom, kiváló tanárok segítettek ebben, akik még jobban megszerettették velem a matematika egyes részeit. Leginkább a matematikai modellezés áll közel hozzám, ezen belül immunológiai folyamatok matematikai modellezésével foglalkozom. A matematika mindenhol megjelenik a tudományokban, így számos természettudományi ágban is, például a biológiában, de az immunbiológiai folyamatok mögött is komoly matematikai háttér van.

Hogyha valaki matematikát végez, akkor utána pedagógus lesz?

Az édesanyám és a nagymamám világéletükben tanítottak, ezért közel áll hozzám a pedagógia. Vágyam, hogy másokkal is megszerettessem a matematikát, hogy megmutassam azt a szépséget, amit én látok ebben a tudományban, hogy ne csak egy rémálmot okozó tantárgy legyen. Egyébként már gimnazista koromban elkezdtem tanítani anyukám diákjait, segítettem a versenyekre felkészíteni őket, valamint az érettségi után egy kárpátaljai tehetséggondozó program keretein belül tanítottam a matematika iránt érdeklődő fiatalokat. Emellett számos versenyen vettem részt, mint zsűritag, lektor, vagy feladatkitűző. Természetesen szeretnék továbbra is a pedagógiával foglalkozni, de ez csak egy szelete az életemnek. Hosszútávon a matematika iránti kutatás, ami legjobban motivál, hogy valamilyen olyan eredményt érjek el, amelyet később fel tudnak használni más kutatók, gyógyszercégek, vagy előrébb tudjam lendíteni az orvostudományt.

Miért fontos Önnek, hogy a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram részese legyen?

A tehetség számomra a jövővel egyenlő. A jövőbe pedig úgy tudunk befektetni, hogyha az oktatásba fektetünk, és ezen belül is szerintem a tehetséges diákok felkarolása, az a saját jövőnk megalapozása, hogy egy modernizált, digitalizált, tudományban előre haladt világot építsünk.

Volt mentora, valaki, aki felkarolta és segítette?

Több olyan ember is volt az életemben, aki meghatározó volt számomra és már kisgyerekként motivációt adott az ő tudása és alázata. Maradandó nyomot hagyott bennem, hogy ha én ilyen pluszt kaphattam, ezáltal nekem is kell olyan lehetőséget teremtenem, hogy akár én is ilyen plusz lehessek valakinek …

Határon túli magyarként született, érezte ennek valaha a hátrányát?

Igen, kisebbségiként mindig nehezebb kitörni, mert nemcsak a versenyben kell helytállni, hanem a kisebbségi hátrányokat is le kell küzdeni. Kárpátaljai magyarként kifejezetten fontosnak érzem, hogy azt az otthonnak mondott részt segítsem, ahol felnőttem, ahol meghatározó élményeim voltak, ahol kialakult a személyiségem, ahol elsajátítottam a tudásom alapjait. Ezért a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram különösen kedves a számomra, hiszen nemcsak az anyaország diákjait támogatja.

Mi az, ami nélkül nem lehet kitűnni a tömegből?

Szerintem a hit nagyon fontos, hogy elhiggyük, lehetünk nagyon jók valamiben. Mindenki kapott az Úrtól tehetséget, ki-ki a maga módján és mindenkinek a saját szintjén kell kamatoztatnia, valamint elszámolnia majd, hogy mennyi időt és energiát fektetett bele, hogy jóra, hasznosra fordítsa a talentumát.

Miről lehet mégis felismerni a tehetséget?

Ez egy nehéz kérdés. Hogyan lehet megkülönböztetni azt, hogy valaki tehetséges, vagy nagyon szorgalmas? Hisz befektetett idővel és energiával is nagyon szép eredményeket lehet elérni. No meg van az, amikor valaki egyszerűen született valamire, affinitása van hozzá és árad belőle. Nem szeretnék különbséget tenni a kettő között. Inkább más oldalról közelíteném meg a kérdést. Amikor tanítok és egy diáknak újszerű gondolata van, olyan, amire eddig ebben a formában nem gondoltam, mert egészen más szemszögből közelíti meg a kérdést, számomra ez tehetség. Szóval a matematikában szerintem a legegyszerűbben a gondolkodásmódjáról lehet felismerni, ha valaki tehetséges.

Mire bátorítaná a fiatal tehetségeket?

Ne csüggedjenek el soha és ne adják fel az álmaikat! Nagyon sokszor éri az embert kudarc a matematikában, amikor nem jut eredményre, de akkor újra fel kell állni, és el kell indulni az elejéről.

Kisfaludy Nóra