Hangosabban beszél amit teszel annál, amit mondasz

Cselekvő szeretet – ez a mottója a Magyar Református Szeretetszolgálat egyik kiadványának, de ugyanakkor summázza a keresztyén élet célkitűzését is: nm elmélet, hanem gyakorlat.

Ezen gondolatok jegyében indult el Dadon és Bokodon a szeretetszolgálat munkája a református közösségben. Lelkészi szolgálatunk kezdetétől fogva igyekeztünk nyitott szemmel járni a településeken, és lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtani a rászorulóknak, de az idei év nyarától a Magyar Református Szeretetszolgálattal kötött együttműködési szerződés segíti szervezettebbé és ezáltal hatékonyabbá tenni a munkánkat.

Mindezek megvalósításához nincs szükség nagy dolgokra. Szolgálatunk kezdetén és azóta is több alkalommal a Szeretetszolgálattól illetve egyéni felajánlóktól kaptunk kiváló minőségű ruhákat, használati tárgyakat, amelyeket minden hónap egy szombatján a templom udvarán elérhetővé teszünk az érdeklődők számára.

A ruhaosztás megszervezésében és lebonyolításában több gyülekezeti tag is részt vesz. Számos érdeklődő fordult meg az udvarban, és a ruhák mellett hiszem, hogy a jó hangulat is megragadja őket. Alkalom nyílik beszélgetésekre, ahol sikerül eddig ismeretlenekkel is személyes kapcsolatot kialakítani, hogy a szociális segítségnyújtáson túl lelki támaszt is nyújtsunk, és idővel Krisztushoz vezetve őket a gyülekezetbe is betagoljuk őket.

A folyamatos segítségkérés, a gyülekezet aktivitása nem engedi, hogy elmenjünk e szolgálati terület mellett, így a ruhaosztás önkéntes adományait havonta visszaforgatjuk élelmiszercsomagok összeállítására, amit újabb és újabb rászorulók számára juttatunk el.

Nagy lelkesedés kíséri a kupakgyűjtési akciónkat is, amely során egy környékbeli kislány gyógykezelésére gyűjtünk műanyag kupakokat. Nekünk sokszor csak szemét egy-egy kupak, máshol viszont nagy segítséget jelent. A gyűjtésen túl a célba juttatásba is igyekszünk bevonni a fiatalokat, hogy személyes kapcsolat is kialakulhasson a rászoruló családdal. Különösen megható és lélek emelő volt az a jótékonysági koncert, amelyet gyülekezetünk gyermek és ifjúsági kórusa tartott Dévai Nagy Kamilla művésznő közreműködésével Borika javára. Öröm látni, hogy ezáltal a szolgálat által is hogyan formálódik a fiatalok látása, észreveszik azt, amit addig nem, hálásak lesznek azért, amit korábban természetesnek tartanak.

Gyülekezetünk apraja és nagyja az adventi időszakban különösen is nagy lelkesedéssel készíti már évek óta adományát a szeretetszolgálat Nyilas Misi cipősdoboz akciója, valamint a Szeretetdoboz számára. Ugyanakkor arra gondoltunk, hogy szeretnénk ezt az örömszerzést személyesebbé tenni a helybeliek számára is. Ezért találtuk ki az „Angyal fáját”, ami által a gyülekezetünk azon tagjainak ünnepét szeretnénk meghittabbé tenni, akik talán már évek óta nem kaptak, vagy nem tudtak adni szeretteiknek ajándékot. Megkérdeztük őket, hogy ha karácsonyra ajándékot szeretnének, mi lenne az. A válaszokat összegyűjtöttük, és felírtuk egy-egy papír angyalkára, amit az udvaron lévő faliújságon elhelyezett az angyal fájára tettünk. Aki szeretne karácsonyra ajándékot adni, szeretne örömet szerezni, az istentiszteletek után, vagy amikor erre jár, levehet egy függőt a fáról. A függőket aztán ki-ki visszahozza a megfelelő ajándékkal, és mi eljuttatjuk a címzettekhez. Így mindannyian osztozhatunk abból a jó érzésből, ami az örömszerzésből fakad.

Az idén először kapcsolódtunk be a Magyar Református Szeretet tanszergyűjtési akciójába. A szolgálatot az egyik ifisünk a következőképpen élte meg:

„Sok gyermeket ismerek, akinek nehezen megy az iskolakezdés. Általában egy fiatalnak se megy könnyen, de vannak, akiknek nem csak az órákhoz, korán keléshez és házifeladatokhoz való vissza szokás miatt nehezebb, hanem a tanszerek beszerzése is okoz kisebb-nagyobb problémát.

Nekik szerettünk volna segíteni, ezért augusztus 17én egy kis csapattal a Magyar Református Szeretetszolgálat küldötteiként egy tatai bevásárlóközpontba indultunk.

Iskolai kellékeket gyűjtöttünk, amit segítőkész vásárlók vettek, és hoztak egy kihelyezett gyűjtőpontba. A mi feladatunk az volt, hogy szórólapokat osztogassunk, amelyek az adományozással kapcsolatos információkat tartalmazták.

Eleinte nehezen barátkoztam a gondolattal, hogy számomra idegen emberektől kérjek ilyen formában segítséget. Féltem a negatív reakcióktól, az elutasítástól és általánosságban attól, hogy levegőnek néznek.

Hála Istennek, pozitívan csalódtam. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy csupa segítőkész ember ment aznap vásárolni, de összeségében a vásárlók nagy része kész volt hozzájárulni a szolgálatunkhoz. Sokan voltak, akik eleinte értetlenül nézték, hogy mit is keresünk mi ott, de kis idő múlva készségesen hoztak egy-egy csomag füzetet, vagy színes ceruzát. Jó volt látni az embereken a nyitottságot, a segítő szándékot. Közben mi is egyre jobban éreztük magunkat, felszabadultabban beszélgettünk az érdeklődő vásárlókkal. Több mint két óra múlva meglepetten vettük észre, hogy a 300 szórólap hamarabb elfogyott, mint terveztük, és hogy egy egész bevásárlókocsi telt meg tanszerekkel, ami negyven gyermek iskolakezdését könnyítette meg.

Hálás vagyok Istennek, hogy egy vidám csapattal vehettem részt a szolgálatban és hogy mindannyian megtapasztalhattuk, hogy jót tenni jó.”

Végezetül elmondhatjuk, hogy ahogy egy tó vize is megposhad, ha csak befelé folyik a víz, kifelé pedig nem; a keresztény közösség is megromlik, ha mindig csak kap, kapni akar, mindig csak önmagával törődik. Az evangélium lényege az, hogy amink van, azt tovább kell adni, és így átélhetjük, hogy a másokért végzett szolgálat minket is gazdagít, megerősít.

„Aki azért tudna jót cselekedni, s nem cselekszik, bűne az annak” (Jakab 4,17).